Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége

A történetről röviden: Clare gyerekkorában találkozik egy rejtélyes idegennel, Henryvel házuk kertjében. A férfi látogatásaira a lány ruhákat rejt el számára. Henry időutazó és egyúttal Clare jövendőbeli férje, listát készít a látogatásai időpontjáról, így a lány nyomon tudja követni várható felbukkanásait. Kettejük nem mindennapi életét mutatja be a regény.

A film megnézése után figyeltem fel arra, hogy egy könyvből készült a történet, azonnal utána is néztem, de sajnos akkoriban nem találtam egyik könyvesboltban sem, így egy jó ideig várnom kellett, mire sikerült elolvasnom. A hosszú szünetnek végül is örültem, mert eddigre elhalványultak a film emlékei, és sokkal nagyobb izgalommal és kíváncsisággal tudtam olvasni a könyvet, ahelyett, hogy folyamatosan a film és könyv párhuzamban állítása hátráltatott volna.

A film kezdő jelenete azért megmaradt az emlékezetemben, így mikor nekiláttam az olvasásnak azonnal ezt a képet vártam. Nem is csalódtam, tökéletes részletességgel elém tárult a kép a füves-fás tájról az ott játszó kislánnyal. Így a hangulatom rögtön adott lett és elmerültem ebben a fura és egyedülálló történetben.

A fejezetek elején lévő dátumokat mindig nagyon figyelnem kellett, hogy éppen hol is tartunk, visszafelé vagy előrefelé ugrottunk-e. Többször vissza is lapoztam, az előző fejezethez, hogy az mikor is játszódott. Ez folyamatos odafigyelést igényelt, mert különben simán ki lehet esni a történet fonalából. 

Az időpont mellett főszereplőink életkora is fel van tüntetve minden fejezet elején.

A könyv alapfelfogása az időről az, hogy a sors megváltoztathatatlan, akárhogy is, de be fog következni az aminek meg kell történnie, hiába minden erőfeszítés ennek elkerülése érdekében. Henry ezt sokszor megtapasztalja, mire rájön arra, hogy nem tud változtatni a számára fájó múltbeli eseményeken.

Az időutazás gondolata a Vissza a jövőbe óta érdekes téma számomra, így mindig is szerettem az ilyen témájú alkotásokat. Itt az időutazás nem valamilyen különleges technikai eszköznek köszönhető, hanem egyfajta genetikai elváltozás.

A negyvenhármas szám rejtélye, azaz, hogy annál idősebb énjével nem találkozik sohasem Henry, folyamatos feszültséget ad a könyv felétől. Folyamatosan ez a kérdés foglalkoztatott olvasás közben.

A főszereplőink teljes részletességgel kidolgozott karakterek. A váltott szemszögnek köszönhetően mindkettőjük gondolatait figyelemmel tudjuk kísérni.

Nagyon örülök, hogy sikerült végre elolvasnom a könyvet, felejthetetlen élmény nyújtott. Ezek után pedig úgy érzem ismét meg kell néznem az olvasottak tükrében a filmet.

Pontszám: 5*

Kiadó: Athenaeum Kiadó

Kiadás éve: 2009

Oldalszám: 564

Fordította: Gálvölgyi Judit

Eredeti cím: The Time Traveller's Wife (2003)

Jill Hathaway: Slide - Mások szemével

A történetről röviden:

Sylvia Bell a külvilág szemében egy narkolepsziás lány, aki bármelyik pillanatban ájultan eshet össze. Azonban ezek az ájulások egyáltalán nem hétköznapiak, ugyanis Vivi ilyenkor egy másik ember testébe csusszan bele, akinek a személyes tárgya éppen hozzá ér. Egy ilyen alkalommal egy gyilkos testébe kerül, aki éppen húga egyik barátnőjét öli meg, és az esetet öngyilkosságnak állítja be. A gyilkos kilétének kiderítése egyedül Vivire hárul, mert senki nem hinne neki, ha beszámolna különös képességéről...

Az Egmont Kiadó világpremierként dobta a hazai piacra Jill Hathaway könyvét, az angliai és az amerikai megjelenés előtt. Ilyen szenzációt még nem láthattunk a hazai piacon, így én is azonnal felkaptam a fejem erre a hírre és nagy izgalommal kezdtem neki az érdekesnek ígérkező történetnek.

A különleges képességű főszereplőket felsorakoztató ifjúsági regények piacán egyáltalán nem könnyű manapság újat alkotni. A könyv fantasy lényektől ugyan mentes, de főhősünk természetfeletti képességgel bír. Az írónőnek sikerült már az első csusszanástól fogva rabul ejtenie. Vivinek elég egy egyszerű tárgy, amin másvalaki rajta hagyta az érzelmi lenyomatát és hipp-hopp annak az illetőnek a helyébe kerül néhány pillanatra. 

Ami felpörgette az egészet az a krimi elem belecseppentése, amivel egycsapásra nem egy "csupán" spéci képességű, átlagosnak tűnő lány története, hanem egy izgalmas, nyomozós regénnyé vált. Ugyanis valaki öngyilkosságnak álcázva megöli Sophie húgának egyik legjobb barátnőjét. Azt pedig, hogy az eset egyáltalán nem öngyilkosság, csak Vivi tudja.

Az új fiú elemének bevetésekor egy picit lehangolódtam, mert mostanság sokszor szembetalálkozhatunk a rejtélyes új srác képével, akinek azonnal megakad a szeme a főszereplőnkön. Ezen egy darabig durcáskodtam, de az izgalmas nyomozás háttérbe szorította ezt az apró kellemetlenséget és ő is felkerült a gyanúsítottaim listájára.

Kapunk a gyanúsítottainkhoz rajta kívül egy fiatal, laza tanárt, aki szintén beillene a tettesnek, mert hírbe keveredett a meggyilkolt lánnyal, valamint a lány barátját, a menő srácot. 

De Vivi legjobb barátjának, Rollinsnak titokzatossága is elültetheti bennünk a gyanút, ugyanúgy mint az áldozat másik legjobb barátnője, Amber.

Ahogy haladunk előre Vivi képessége egyre jobban fejlődik, közben a további tragikus esetek is történnek.

A megoldás nagy meglepetést tartogatott, igazán örültem a nem sablonos befejezésnek. Olyan végkifejletet alkotott az írónő, amiért le a kalappal előtte.

Egy percig nem unatkoztam, igazán tempós "természetfelettis krimi". Simán egy ültő helyben elolvasható könyv.

A hozzá készült trailer:

A második rész Impostor néven fog megjelenni. Az amerikai megjelenés várhatóan jövő március.

Az eredeti borító ez lesz

A könyvért köszönet az Egmont Hungarynak!

Pontszám: 5*

Kiadó: Egmont-Hungary Kft.

Kiadás éve: 2012

Oldalszám: 239

Fordította: Barta Tamás

Eredeti cím: Slide (2012)

Benina: A boszorka démona

Bíborhajú II.

A történetről röviden:

Claire nevelője, David és Lin, a Vigyázó összeházasodnak. Az esküvő napja azonban végzetessé válik. Vulcan (Claire édesapja) rátámad lányára, a harc közben Kellan életét veszíti. Claire-t felemészti a gyász, képtelen túllépni szerelme elvesztésén. Egy nap a Bölcs különös ajánlattal áll elő. Claire átléphet a Hamuvilágba, ismert világának fordítottjába.

A boszorka fénye után nagy izgalommal vártam Benina sorozatának következő részét. Az első rész nagyon tetszett, így bíztam a hasonló folytatásban.

A könyv első fejezetétől az utolsóig peregnek az események. Akció akciót követ. A vidám kezdés egy-kettőre drámába fordul át. Kellan megölése kicsit meglepett, de biztos voltam benne, hogy majd a későbbiekben úgyis megoldódik majd ez is valahogy. Így ez a tragédia nem igazán sújtott le.

Claire önmarcangoló gyásza egy ideig természetes volt, de ahogy az idő múlásával semennyit sem lép előre, már kicsit sok volt nekem. Főleg annak fényében, ami a könyv végén történik (ezt nem lövöm itt le) és ott Claire viselkedése nem tükrözi az itt érzett fájdalmát.

Benina ismét nagyon jó ötlettel állt elő a Hamuvilág tekintetében. Tetszett az az elgondolás, hogy létezik egy olyan világ, ami az ismert világ teljes ellentéte. Az elképzelésen túl a Hamuvilág kidolgozása is tökéletes volt. Ennek a világnak a komorsága és a sivársága rányomta az egész könyv hangulatára a bélyegét. Ez folytonos borongósság érzését keltette bennem.

Az első résszel szemben itt már nemcsak Claire szemén keresztül látjuk a világot. Három szemszöget vezetett be az írónő, így Claire, Kellan és Wentworth szemszögei váltakoznak. Ez külön tetszett, mert így sokkal több dologra kapunk rálátást.

Valahogy az első részben Claire-t nem éreztem ilyen nagyszájú fruskának, itt ez a tulajdonsága nagyon szembetűnővé vált számomra és zavarni kezdett. Ezenkívül pikkeltem rá a makacssága miatt, illetve, hogy mindent és mindenkit semmibe vesz a nagy szerelmén kívül. A Hamuvilágban létező Kellan brutálissága sem tántorítja el céljától. Nem tudom, de az azért kicsit érdekes viselkedés volt szerintem Claire részéről, hogy nem baj, hogy Kellan össze-vissza veri, vagy fojtogatja, attól még egyáltalán nem haragszik rá.

Wentworth karakterének újabb elővétele miatt nagyon örültem. A saját szemszöge pedig csak hab volt a tortán. 

Szerencsére a főhősnőnk számomra negatív jelleméért kárpótoltak a folyamatos izgalmak, így csak úgy peregtek az oldalak. A Benina által megteremtett egyedi világ ebben a részben még tovább fejlődött. Kíváncsi vagyok miként folytatódik a történet A boszorka városában. Addig pedig csak reménykedem, hogy Wentworth ismét valahogy előkerül.

Pontszám: 4,5

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2011

Oldalszám: 398

Paulo Coelho: Brida

A történetről röviden:

Brida folyton belekezd valamibe, de hamar fel is adja azt, mert fél attól, hogy rossz döntést hoz és nem azt az életutat választja, amit kellene. Elkezd érdeklődni a spiritualitás iránt és felkeres egy Mágust, akinek segítségével megkezdi tanulását az ezotéria világában. A Mágus a Nap Hagyományának követője. Egy okkult tudománnyal foglalkozó boltban újabb címet kap, így eljut egy másik Mesterhez is, aki a Hold Hagyományának boszorkánya. Brida egyre jobban elmélyed tanulmányaiban és legfőbb célja a Másik Felének megtalálása.

Már a könyv olvasása közben éreztem, hogy nem lesz könnyű dolgom a könyv értékelésének megírásával. Ez az érzés még tovább erősödött bennem, mikor letettem a könyvet. 

Nagyon régóta szerettem volna elolvasni egy Coelho könyvet, sokat hallottam műveiről. Az lendített az elszántságomon, mikor Guillaume Musso könyveinek olvasásakor az írót folyton a francia Coelhoként emlegették. Musso könyvei a kedvenceim közé kerültek, így nagyon kíváncsi lettem a példaként felhozott íróra is. Nagyon bíztam benne, hogy ugyanolyan nagy sikert aratnak majd nálam a brazil író könyvei is.

A nagy lelkesedésem már az első oldalak után kezdett alábbhagyni, és ahogy haladtam előre az olvasással el is múlt és egy nagy kétségbeesés vette át a helyét. Egyáltalán nem arra számítottam, amit kaptam. Sokszor hadakoznom kellett önmagammal, hogy nem, nem, akkor sem teszed le és hagyod félbe a könyvet. Egyedül csak az az érv tudott hatni rám, hogy olyan kis rövid, csak ki fogom bírni valahogy, így inkább gyorsan a végére akartam érni.

Míg Musso könyvei az élet fontos dolgaival foglalkoznak, de emellett olyan izgalmas, letehetetlen és fordulatos történettel rendelkeznek, hogy egyszerűen nem lehet letenni őket. Itt azonban olyan magasztos gondolatok röpködnek végig, hogy az egész könyv egy érthetetlen katyvasszá vált a számomra. A cselekmény pedig tulajdonképpen semmi, egy mondatban össze lehet foglalni az egész könyvet: Brida, aki a spiritualitás eszközeivel akarja megtalálni élete nagy szerelmét, vagyis a nagybetűs Másik Felét.

Kapunk mindenfelé látomást, amit a Hold Hagyományának Mestere, Wicca (már a neve is érdekes) hatására kezd el látni Brida. Az első látomás bekövetkeztének módja volt a "legmulatságosabb" számomra. Ha a telefonon egy monológot hallgatunk, akkor annyira nyitott lesz az agyunk, hogy semmi nagy koncentrálás nem kell hozzá és pikk-pakk megelevenedik az előttünk elterülő tarot kártya csomag. Ez volt az első olyan rész, ami után nagyon nagy erőt vett rajtam a könyv letehetnékje utáni vágy. Na de csak haladtam tovább.

A következő nagy látomás már a reinkarnáció talaján mozgott. Ez, az előzővel ellentétben már komolyabbra sikerült. Itt reménykedni kezdtem, hogy jobban fognak alakulni a továbbiak.

A csúcspont a búzamezős jelenet volt a Mágussal. Ekkor már azt sem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek.

Kifejezetten szeretem az olyan regényeket, amik nem a realitás talaján mozognak, de itt ez nem jött össze. Értem én a mondanivalót, csak a tálalásmóddal vannak problémáim. Nekem túl sok volt az eszme és kevés a tett. A Másik Fél létezésének és keresésének gondolata önmagában egy szép gondolat.

A spanyol nyelvű kiadás

Nem szabad egy mű alapján ítélni, úgyhogy majd megpróbálkozom az író egy másik regényével is. Bízom benne, hogy csak most fogtam mellé.

Pontszám: 2

Kiadó: Athenaeum Kiadó

Kiadás éve: 2010

Oldalszám: 247

Fordította: Nagy Viktória

Eredeti cím: Brida (1990)

Isabel Abedi: Sosem látott világ

A történetről röviden:
Otis, az építészet iránt lelkesedő tizenkét éves fiú, édesanyjával, a kozmetikusnő Cherilynnel New Yorkban él. Olivia, az iszákos anyjával pedig Berlinben. Egy nap Otis kirándulásra indul osztályával a Szabadság-szoborba, ahol gonosz osztálytársának köszönhetően elkeveredik a többiektől és egyedül marad a szoborban. Olivia a berlini Nyugat Áruházában bújik el és zárás után egyedül marad az óriás épületben. Egy pillanat alatt mindketten a szoborral, illetve az áruházzal együtt egy pincében találják magukat mégpedig mogyoróschips méretűvé zsugorodva.

A könyv januári megjelenése óta rengeteget hallottam róla a Pongrác Kiadó játékainak, illetve akcióinak keretében.

A borító alapján egy laza kis gyerekes mesére gondoltam, abból is inkább a fiatalabbak számára. Kellemes meglepetésként ért, hogy sokkal érettebb történetet kaptam helyette.

Mindkét főszereplőnk tizenkét éves gyerek, de sokkal inkább idősebbnek éreztem őket a cselekedeteik alapján. Simán beillettek mondjuk 18 éves tiniszereplőknek. Nagyon ritkán éreztem, csupán egy-egy mozzanat erejéig, hogy ilyen kis gyerekekkel van dolgunk.
Otis korához képest nagyon okos, kész építészeti lexikon. Olivia pedig annyi mindent tud a helikopterekről, mint egy pilóta.

Sokszor fordítottnak éreztem a szerepleosztást, és Otis helyett inkább az anyját éreztem gyereknek. Egy esetlen kis csitri érzetét keltette bennem, aki ráadásul sötét mint az éjszaka.

A történet elég gyorsan indult be, épp csak egy kis betekintést kaptunk a két gyerek életébe, máris a lovak közé csapunk. Könnyen bele tudtam képzelni magam a történetbe, úgy éreztem, mintha én is oda miniatürizálódtam volna Otisék mellé. Az első képeik, ahogy kezdik felismerni, hogy hová is kerültek valójában nagyon jól be lettek mutatva.

A nevezetességek leírása különösen megragadott. Aprólékosan kidolgozottak és sok olyan látványosság is előkerül, ami nem annyira ismert. Ennek külön örültem, sőt Magyarország szépségei is bekerülnek a miniatürizált épületek, illetve hidak közé. Az írónő a Gellért Szállót nagyon kedvelheti, illetve a Budapesti Állatkertet. A hídjaink közül a Lánchidat, a Szabadság hidat és az Erzsébet hidat válogatta be.

A könyv egész ötlete nagyon tetszett. A kivitelezés is tökéletes volt. Izgalmas, varázslatos ifjúsági regény.

A könyvet köszönöm a Pongrác Kiadónak!


Pontszám: 4,5

Kiadó: Pongrác Kiadó
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 487
Fordította: Tátrai Zsuzsa
Eredeti cím: Verbotene Welt (2006)

Eric Kraft: Herb és Lorna

A történetről röviden:
Herb és Lorna cseppet sem hétköznapi életét meséli el a könyv, az unokájuk, Peter Leroy szavaival. Számára nagyszülei titkára csupán haláluk után derült fény. Az ismeretei és jó néhány kitalált eseménnyel fűszerezve olvashatjuk tőle – az ő szavaival élve – Mammama és Pappapa történetét.

A történet felöleli Herb és Lorna teljes életét, egészen a születésük körülményeinek részletes bemutatásától. Lorna a vicces nevű Chacallit (What's call it ~hogyishívják) városába született. A szép kislány nővérei folytonos piszkálódásai közepette cseperedett fel, ráadásul egy igencsak erkölcstelen nagybácsival tarkítva. De neki köszönhetően találja meg életének hivatását, már kiskorában, ugyanis Lorna nagyszerű szobrásztehetsége hamar megmutatkozik.
Közben Herb a híres ostoba Piper-húzásnak köszönhetően folyton felemelkedő és lecsúszó Piper családba születik. Mechanika képessége csakhamar kiderül és állandó szerelési kedvét a környék minden családjának meghibásodott szerkezeteiben leli.

Az egymásra találásuk igencsak komikusra sikerült. Már az első találkozásuk jelenete megmosolyogtatott.

A páros fiatalságát a huszadik század elején élte, így a történelem csakhamar közbeszól. A még csak mindkét félnél titokban bimbózó kapcsolatot az első világháború szeli ketté egy időre. Kicsit aggódtam, hogy ez a rész majd elég hosszan el fog húzódni, de szerencsémre egyáltalán nem, mindössze egy kis fejezet erejéig tartott és a harcok leírása helyett itt is inkább a humor került előtérbe. Mert Herb ez időt is az eladásával, a könyvek és az ékszerek árusításával tölti, illetve nem tudja megállni, hogy valamit ne szereljen meg, ennek pedig a csajkák fülei „esnek áldozatul”.

Herb és Lorna közös életét átszövi a nagy titok, mindkettőjük foglalkozásának tekintetében. Egyikük sem sejti, hogy másikuk az ékszerek készítési folyamatának a két végpontján áll. Herb, mint mechanikai kiötletelő, Lorna meg mint kivitelező.

Mindegyik fejezet címe előre elmondja, hogy mi fog történni az adott részben, ez egy picit elszomorított, mert nem szeretem előre tudni az eseményeket.

Folyamatosan valami vicces, humoros jelenetbe ütközünk, aminek viszont nagyon örültem. A kedvencem Mrs. Stolz és Lorna kölcsönös hite, hogy a másikuk kissé zavarodott. A kettejük párbeszédei állandóan megnevettetettek.

Néhol olyannyira bele tudtam felejtkezni az olvasásba, hogy egyszer majdnem sikeresen tovább mentem a metróval.

Egy kellemes, vicces, és romantikus történet, ami jó kis kikapcsolódást nyújtott számomra. Kíváncsian vártam, hogy miként alakul főszereplőink élete, kiderül-e kettejük foglalkozásának  nagy titka, vagy életük végéig homályban marad kilétük.


A könyvet köszönöm a Cor Leonis Kiadónak!


Pontszám: 4


Kiadó: Cor Leonis Films Kft.
Kiadás éve: 2010
Oldalszám: 372
Fordította: Balika Anna
Eredeti cím: Herb 'n' Lorna (1988)

Lauren Oliver: Delírium

Delírium I.

A történetről röviden:
Lena egy olyan világban él, ahol a szerelemre (amor delirium nervosa) egy gyilkos betegségként tekintenek. Minden ember 18 éves korában átesik egy kúrán, ahol kikezelik belőle erre a betegségre való hajlamot. Aki szembeszegül a szabályokkal, azt vagy azonnal kivégzik, vagy a Kriptába kerül (itt tartják a foglyokat és az elmebetegeket egyaránt). A „megtisztított” várost elektromos kerítés veszi körül, és tartja távol a Vadont, ahol a legendák szerint a Veszettek élnek. Lena izgalommal várja a kikezelése időpontját, szeretne biztonságba kerülni és a számára kiválasztott férjjelöltek listájáról választani. A kiértékelése napján, amikor megvizsgálják és pontszámmal értékelik a megfelelő partner kiválasztása érdekében, váratlan dolog történik és a vizsgálóterem karzatán egy arcot pillant meg...

Már a Goodreads-en sokat nézegettem ezt a könyvet, és örömmel láttam kisvártatva, hogy hamarosan meg is jelenik nálunk is. Így izgalommal vártam a decemberre beharangozott megjelenést a Ciceró Könyvstúdiónál.

Annyi pozitív beszámolót hallottam a könyvről, hogy mint az ilyenkor lenni szokott nagy elvárásokkal kezdtem neki. Azonnal rabul ejtett az első oldalakon és csak nagyon nehezen tudtam letenni. Egy olyan egyedi ötlettel rukkol elő az írónő, ami nagyon lenyűgözött. Az amor deliria nervosa a legrettegettebb betegség ebben a disztópikus világban. Az emberek merev társadalmi rendszerben élnek, ahol a szabályszegést kegyetlenül megtorolják és a lázadás leghalványabb szikrájának látszata is elég ahhoz, hogy az embert szimpatizánssá nyilvánítsák és csak örülhet, ha csupán a Kriptába zárják.

Lena szüleit korán elvesztette, így nagynénje családjával lakik. Az apját szimpatizánsnak bélyegezték. Lena édesanyja férje elvesztésén  képtelen volt túltenni magát, így egy nap végzett magával. Ilyen zavaros múlttal Lenának nincs könnyű dolga, folyton összesúgnak a háta mögött.

Az első fejezetekben kerül sor a lány kiértékelésének napjára. Ez a rendszer engem a Matched című sorozatra emlékeztetett, hiszen ott is úgy vagy, hogy minden embernek 18 éves korában kijelölnek egy párt, akivel majd a jövőjét le fogja élni. Itt azzal a különbséggel láthatjuk ezt a rendszert, hogy nem csak egy jelölt kerül kiválasztásra, hanem egy listát kapnak kézhez a kiértékeltek, amiről saját belátásuk szerint választhatnak. Ezen a hasonlóságon kívül mást nem találtam, így ez a könyv egyediségét nem csorbította a szememben.

A drasztikus kúra után az emberek egy üres, érzelemmentes vázhoz hasonlítanak. Sem szeretet, sem gyűlöletet, sem fájdalmat nem éreznek. Egyik napjukat egy másik ugyanolyan követi egymásután. Lena ebben a világban nevelkedett, így minden szabályát sajátjának érzi, és nem látja a benne rejlő kegyetlenséget és brutalitást. Izgalommal várja, hogy végre kikezeljék.

A könyv nincs híján a kegyetlen, embertelen jeleneteknek sem, amik arra hivatottak, hogy minél jobban érzékelhessük ennek a világnak a borzalmait. A rendfenntartók rajtaütéseinek durvaságai igencsak megráztak. Mindenen átgázoló, közömbös gyilkológépek.

Lena karaktere nagyon jól felépített, tökéletesen mutatja be az írónő ébredésének lassú folyamatát. Láthatjuk, hogy nem egyszerű az ismert világában való ellentmondásokat felismernie. De összességében is elmondható, hogy nagyon jó a karakterábrázolás, nem egy papírmaséfigurák. Kedvencem a kis Gracie volt, azonnal a szívembe zártam.

Amit nem értettem az az, hogy a Vadonban miért élnek az emberek ennyire mostoha körülmények között, hiszen ott már nem tisztogatnak jó ideje és azóta hogyhogy nem sikerült újjáépíteniük a szétrombolt életüket.

Már a könyv közepe táján kirajzolódott előttem egy végkifejlet, és kíváncsi voltam, hogy a számításaim beigazolódnak vagy sem. Azt kell mondjam, igencsak meglepődtem a záró jeleneten, érdeklődve várom, hogyan folytatódik innen a történet. Lauren Oliver honlapján böngészve ráakadtam a trilógia második részének beharangozójára, ami Pandemonium címen fog megjelenni (USA-ban 2012. február 28.), a harmadik rész meg a Reqiuem címet kapta.

Tökéletesen kigondolt és ábrázolt disztópikus világot kapunk, cseppet sem unatkoztam sehol sem, észre sem vettem csak úgy fogytak az oldalak. Új kedvenc sorozatom lett!

A borítóról annyit, hogy nem az eredeti maradt meg, de most kivételesen szerintem egyáltalán nem lett baj, illik hozzá. Az eredetit több fajta borítóval is kiadták:

Jópofa interaktív trailer készült a könyvhöz:

A könyvért köszönet a Ciceró Könyvstúdiónak!


Pontszám: 5*



Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 408
Fordította: Heinisch Mónika
Eredeti cím: Delirium (2011)

Derek Meister: Ghosthunter - Gyilkos Fény

Mystery-Thriller trilógia I.

A történetről röviden:
Ian haverjaival a Southend-on-Sea-ben található Királyi Légierő egykori bázisára oson be, egy széfet készülnek meglovasítani. A muri azonban nem várt eseményt tartogat. Ian éles biiiip hangot, majd vakító fényt lát meg az elhagyatott bázisban. Ezt rajta kívül más nem látja, illetve nem hallja. A fény tűzbe csap át. A lángok elől szerencsére sikeresen elmenekülnek. De ettől kezdve Ian élete megváltozik. Az éles hang és fény újabb támadásba lendül, és ha ez még nem lenne elég,  megkérdőjeleződnek apja halálának körülményei is. Ian legjobb barátjával a rejtély nyomába szegődik.

Már régóta szemeztem a könyvvel, és mivel idén január közepén megjelent a második része is, belevágtam az elolvasásába.

 

A történet négy szálon fut. Iannal Angliában, Chiyoval Japánban és Dr. Daniel Rheinberggel az Antarktiszon és az 5-ös számú beteg után nyomozó két férfival.

A fülszöveg alapján egy szellemekkel teli történetre számítottam, helyette nem teljesen ezt kaptam. De ez jó! A lények korántsem biztos, hogy szellemek, és ez a kétség izgalomba tartott a könyv végéig. Sőt még azután is abban tart, mert sorozat lévén nem kaphattunk választ mindenre az első részben. Ez a kötet inkább egyfajta bevezetés még, ahol sok mindent megtudhatunk, zajlik a nyomozás a kérdések után, de a megoldás is csak még több kalandot sejtet előre a következő részben.

Az első jelenet az elhagyatott hangárban azonnal megragadta az érdeklődésemet, izgalmas, sötét, rejtélyes és kicsit hátborzongató hangulatot adott kezdésnek.

Ian szimpatikus karakter volt számomra végig, míg haverját, Bpm-t kissé infantilisnak tartottam az elején, de a történet előrehaladtával kezdtem megkedvelni. Chiyo pedig mindig egy mangafiguraként jelent meg a szemeim előtt.

A nyomozás először egy kicsit lassan haladt, de a történet közepétől kezdve beindult. Megérte várni rá, mert olyan elméleteket kaptam, amire egyáltalán nem számítottam egy jó nagy adag fizikával egyetemben. Itt kezdett átalakulni a szellemes könyvnek induló történet valami egészen mássá. Ezen a fordulaton nagyon meglepődtem és megörültem neki.

A sok külön szál még nem koherens. Az Antarktiszon zajló események történetbe való kapcsolódására érdeklődéssel várok. Arra pedig egyáltalán nem gondoltam, hogy Chiyo része akképpen épül be, ahogyan az utolsó oldalakon az kiderült.

Külön örültem a részletes helyszínbemutatásoknak, ami sajnos nagyon sokszor elmarad vagy  igencsak felületes manapság. Így sokkal inkább bele tudtam magam képzelni a történetbe.

Ahogy egyre több kis részlet a helyére került, annál több újabb kérdés merül fel. Ez kíváncsivá tesz a második részre. Alig várom, hogy olvashassam. Mindenkinek ajánlom, akik egy egyedi, nem szimpla szellemtörténetre vágynak, hanem inkább a sci-fi műfaja felé hajló könyvre.

A könyvet köszönöm a Pongrác Kiadónak!


Pontszám: 5


Kiadó: Pongrác Kiadó
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 440
Fordította: Gémes Szilvia
Eredeti cím: Ghosthunter – Das Licht, das tötet (2009)

Lezsák Levente: Emerson és Tsa.

A történetről röviden:
Egy reggel Mordiában és Vidóriában különös dolog történik. A folyton borongós hangulatú, rossz kedvű mord király ébredése után hirtelen vidámmá válik, míg a víg vidor király morcossá válik. A bűneset felderítésére a mord főudvarnok, Bikacsöki Balambér a legrosszabb hírű detektívet, Emerson fogadja fel. Az udvarnoknak vaj van a füle mögött, ezért választja a dilettáns szimatot. A magánnyomozó a nála gyakornokoskodó Jonessal felkerekedik Mordiába, hogy fényt derítsen a bűntett elkövetőjének kilétére.

A könyvről már sokat hallottam, kíváncsivá tettek a róla olvasott vélemények. Nem túl gyakran kerül a kezembe mese, de gondoltam most teszek egy próbát és belevágok.

Mielőtt belekezdtem volna, megakadt a szemem az illusztrációkon. Végigpörgettem a könyvet és láttam, hogy sok-sok rajz színesíti. Ennek megörültem, mert mindig úgy véltem, hogy ha már mese, akkor a képek nem maradhatnak el. A rajzok nagyon tetszettek, jól illettek az adott részekhez, mindig vártam olvasás közben, hogy mikor érek egy újabb képhez.

Az előszó nagyon humoros volt, ami megadta a kellő lökést ahhoz, hogy érdeklődve kezdjek bele az első fejezetbe. Már a kezdő oldalon éreztem, hogy nekem tetsző stílusa lesz az írónak. A történet közben olykor belezárójelezett hozzáfűznivalói mindig mosoly csaltak az arcomra.

Az állandóan vidám Vidória és a zord Mordia országa nagyon jól lett ábrázolva. A két ország királyai körül sürgölődő főurak jópofa figurák, a neveik pedig igencsak találóak.

A hangulatfelcserélődés utáni események gyors tempóban zajlanak, egy percre nem unatkoztam, igazi, jó kis mesébe csöppentem. Van itt királykisasszony, elszakadhatatlan kötélhágcsó, repülő szőnyeg, tündér és még sorolhatnám, csupa mesébe kellő elem. A nyomozás mesésen kalandos és varázslatos.

Az utószó külön említést érdemel, jó volt, hogy az előszó stílusához hasonló és annak folytatásaként, vagyis inkább befejezéseként tökéletesen lezárja azt.

Kellemes kis kikapcsolódás volt így felnőtt fejjel is. Néha-néha jó egy kis időre elmerülni a mesék világában. (De szigorúan csak a Tánczos-féle csodaszotyolával a kézben!)

A könyvért köszönet a Cor Leonis Kiadónak!


Pontszám: 4



Kiadó: Cor Leonis Kiadó
Kiadás éve: 2008
Oldalszám: 141