Könyvbemutató - Megjelent a várva várt Pippa Kenn-trilógia második kötete

Régóta tudni, hogy idén ősszel - az első rész megjelenése után két évvel - megjelenik Kemese Fanni Pippa Kenn-trilógiájának második része, A viharszívű Mya Mavis. A pontos dátumról azonban sokáig nem lehetett biztosat tudni, csak annyit, hogy november folyamán lesz. Végül örömmel olvastam mikor kiderült az időpont. November 22-én 15 órától a Trafóban várja olvasóit Kemese Fanni és Helena Silence az új regényeikkel, A viharszívű Mya Mavis-sel és az Ezüsthíddal. Fel is véstem gyorsan a naptárba.

A két írónővel a szerkesztő hölgy beszélgetett. Nagyon sok érdekességet megtudhattunk a ropogós kötetekről, arról hogyan készültek, valamint Fanni és Ica további terveiről. 

A Könyvmolyképző Kiadó három új felfedezettjének, Kemese Fanninak, Helena Silence-nek és Zakály Viktóriának művei két évvel korábban egyszerre jelentek meg. Azóta Viki elkészült a Szívritmuszavar következő kötetével, míg Fanni és Ica egyszerre fejezték be következő könyveiket. A két hölgy között az írás kapcsán jó barátság szövődött, gyakran összeülnek a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban és együtt írják regényeiket. Ilyenkor a könyvtári kép az ő szavaikkal élve: két laptop egymásnak háttal és mindketten pötyögik történeteiket.

Mindkét kötetből felolvasást is hallhattunk a bemutató során, a Mya Mavisből egy akciódús jelenetet ismerhettünk meg. Fanni annyit mondott el az új részről, hogy míg az első regény inkább posztapokaliptikus volt, addig a második kötet már disztópia, hisz Pippa bekerült a falak közé, ahol a túlélők társadalma él.

Fanni következő regénye természetesen a Pippa Kenn sorozat befejező kötete lesz, majd a továbbiakban többféle műfaj között gondolkozik. Ica pedig, mivel az Ezüsthíddal befejezte az Enigmát, így új történetbe kezd. Egy más műfajjal próbálkozik meg, amiről semmit sem árul el még nekünk, kíváncsi arra, hogy miképp fog boldogulni vele.

A beszélgetés után kezdetét vette dedikálás. Gyorsan beszereztük A viharszívű Mya Mavist és beálltunk a színpad előtt két oldalról sorakozók közé. Fanni gyönyörű könyvjelzőt is csúsztatott a könyvbe. Nagy kíváncsisággal várom, miképp alakul tovább a Pippa Kenn történet.

Film és beszélgetés Joyce Maynarddal - Egy felejthetetlen este a Puskin moziban

A múltheti Alexandra hírlevélben fedeztem fel, hogy Joyce Maynard - neve leginkább az idei télen megfilmesített Nyárutó című könyve révén csenghet ismerősen - látogat Magyarországra. A filmre még bemutatásakor figyeltem fel, akkor utána is néztem és megtudtam, hogy könyvadaptáció. Terveztem a könyv elolvasását, de még nem tettem meg, ugyanígy annak idején a filmet sem sikerült megnéznem, ezért megörültem, mikor szembetalálkoztam a hírrel, hogy az írónővel személyesen is találkozhatunk. Két napos program keretében nyílik lehetőség Joyce-szal találkozni. Kedden, azaz tegnap (2014. szeptember 23-án) a Puskin mozi műsorára tűzte a regény filmváltozatát, majd az írónővel Veiszer Alinda beszélgetett, majd dedikálás következett. Ma pedig az Alexandra Pódiumon kerül sor egy beszélgetés és dedikálás. 

Mondanom sem kell, hogy a keddi program messzemenően jobban megtetszett. Hat órakor a Puskin mozi gyönyörű mennyezetű Metropolis termében tekinthettük meg a filmet. A történetet a 13 éves Henry szemszögéből ismerhetjük meg, akit egy áruházban megszólít egy titokzatos, vérző idegen férfi és fuvart kér tőlük. A férfiről később kiderül, hogy egy börtönkórházból szökött meg és sebei abból származnak, hogy ezt egy ablakon kiugorva tette meg. Henryék a férfit (Frank-et) hazaviszik otthonukba, ahol fokozatosan alakul át kapcsolatuk és az elvált, depressziós édesanya (Adele) és Frank között vonzalom alakul ki. Adele összetört szívében szerelem lobban és megfigyelhetjük, hogyan változik meg fokozatosan napról-napra. Folyamatos feszültség kíséri végig az egész történetet, hisz mindvégig ott lebeg a hármas feje felett, hogy Frank nyomára bukkan a rendőrség. A végkifejletet természetesen nem árulom el, megéri leülni és végignézni a filmet. Tökéletesen egyetértek az írónővel abban, hogy egyáltalán nem egy tündérmese, sokkal inkább realisztikus, hihető történet.

A film után a vetítővászon előtti színpadra pillanatok alatt felkerült egy asztal székekkel és megjelent Joyce Maynard. Veiszer Alinda beszélgetett az írónővel és közben folyamatos tolmácsolásban hallhattuk az írónő válaszait, valamint a közönség számára kérdezési lehetőség is nyílt. Sok érdekességet megtudhattunk többek között az írónőről önmagáról, az írási szokásairól és a könyv megfilmesítési körülményeiről. Legnagyobb meglepetés az volt számomra, mikor kiderült, hogy a Nyárutó című regényét mindössze 11 nap alatt írta. Elképzelni sem tudom, miképp lehet ilyen rövid idő alatt egy kerek, egész történetet papírra vetni. Joyce elmondása szerint mikor ír, lelki szemei előtt egy film kockái peregnek és előre nem tudja, hogy még mi lesz a történet befejezése, sosem tervezi el, hogy szereplői ekkor és ekkor mit fognak csinálni, hanem az események folyamatosan alakulnak. Főszereplőink életében közös pontként jelenik meg, hogy mindketten átélték egy gyerek elvesztésének szívszorító fájdalmát. Adele többször is átmegy ezen a borzalmon és emiatt válik azzá a megtört asszonnyá, akit a történet elején megismerhetünk. Az írónő ezzel a témával kapcsolatban több kérdést is kapott, hogy miért ezt a tragédiát választotta a legnagyobb fájdalom kifejezésére. Joyce szerint ez a legnagyobb tragédia egy felnőtt ember életében. Veiszer Alinda kíváncsi volt arra is, hogy az írónő mennyire elégedett a megfilmesítéssel, mi nem úgy jelenik meg a vásznon, ahogy Ő szerette volna. Kiderült, hogy egy írónak csak akkor van nagy beleszólási lehetősége a filmforgatásba, ha nagyon erős akaratú, különben nemigen van hatással arra, hogy mi hogyan kerül a filmbe. Kate Winslet-et nagyszerű színésznőnek tartja, aki tökéletesen alakította Adele szerepét, a Frank-et megformáló Josh Brolint pedig Joyce tanította meg arra, hogy hogyan kell készíteni a barackos pitét. Ragaszkodott hozzá, hogy a tökéletes pite kerüljön a filmbe. (Kedd délelőtt Budapesten lehetőség volt közös sütésre is az írónővel.)

Találós kérdés: Miért "A" pite a neve a barackos pitének? Ez a kérdés nem hagyott bennünket nyugodni, végül arra jutottunk, hogy az "A" betű Adele nevének kezdőbetűjére utalhat. 

Amit kiemelt még a filmváltozattal kapcsolatban, hogy Henry egyáltalán nem egy komor jellem a könyvben, sokkal inkább humoros tinédzser fiú.

A beszélgetés után egy pillanat alatt szem elől veszítettük Joyce-t. Aggódni kezdtem, hogy a beharangozott dedikálás mégsem került bele a programba, már kezdtem is lemondani róla, mikor a mozi előterébe érve egy beugróban ott ült Joyce Maynard és mosolyogva, kitörő jókedvvel dedikált. 

Egy csodálatos, feledhetetlen este volt, ami örök emlék marad.

Könyvfesztivál 2014 - II. nap

Míg a pénteki könyvfesztiváli látogatásom a könyvek beszerzéséről szólt, a szombat a moly nevében telt. Korábban megbeszéltük @abstractelf-fel, hogy a tavalyihoz hasonlóan idén is találkozni fogunk a Könyvfesztiválon. Akkor csak spontán futottunk össze a nagy molytalin, ahol egymás névtábláját elolvasva meglepődtünk, hogy ki is valójában az, akivel jókat beszélgettünk a Molyon. Most nem bíztuk a találkozást a vakszerencsére. 

A szombati borongós reggel eredményeképpen elég nehezen indult a napom, így a 11-es színpadi dombra tervezett molytalira nem sikerült kiérnem, a 15 órait céloztam meg helyette. Szerencsére a délután nekem kedvezett, s mire kiértem hét ágra sütött a nap, így belevetettem magam a tömegbe - ami péntekhez képest megsokszorozódott - és @abstractelf és @Nancy keresésére indultam, akik a Könyvmolyképző standjánál gyülekeztek más molyok társaságában. Addigra már túl voltak a Patrick Ness dedikáláson - amit nem is bánok, hogy nem láttam, mert még a végén megvettem volna a Kés a zajbant, hogy dedikáltathassam (sajnos korábban könyvtárból kölcsönöztem csak ki). 

A belépő jegyem árát terveztem csak aznap levásárolni, de még nem döntöttem el előre, hogy mire. Először a Libra Books standjánál nézelődtem, de nem találtam fogamra való könyvet, majd @abstractelf javaslatára benéztünk a Librihez, ahol A leleményes Hugo Cabret-t választottam. Gyönyörű könyv, amit pluszban különlegessé tesz a rengeteg illusztráció. 

Utolsó állomásunk a Buglyó Gergely dedikálás volt, ahol @abstractelf íratta alá az íróúr könyvsorozatának eddig megjelent két darabját. Végül a csajok nagy pakkokkal felszerelkezve, én pedig az előző nappal ellentétben egy könyvet lebegtetve elbúcsúztunk és rengeteg könyves élménnyel gazdagodva útnak indultunk.

Az idei Könyvfesztivál ismét fenomenális volt, a következő könyves esemény pedig egyhamar itt lesz, nyár elején ugyanis itt a Könyvhét!

Könyvfesztivál 2014 - I. nap

A korábbi évek Könyvfesztiváljainak tapasztalataiból okulva idén a nézelődés, vásárlás napját nem az egyik hétvégi napra időzítettem. Örülök, hogy így döntöttem, mivel idén végre láttam is valamit a standokból és nem a nézelődök közötti szűk réseken át sikerült csak egy-egy kis részletet megpillantanom. Kijelenthetem, a pénteki nap a legideálisabb nap a kincsek beszerzésére. Sajnos az időjárás nem igazán kedvezett ugyan, de az egész napos hol zuhogó, hol pedig szemerkélő eső sem vette el a lelkesedésemet.

Már múlt héten összeírtam egy listát, hogy miket is szeretnék megvenni, így még volt időm a hosszú soron alakítgatni és nehéz szívvel ugyan, de valamelyest csökkenteni is rajta. Íme a végeredmény (büszke vagyok magamra, mert a terveimhez nagyrészt sikerült tartani magam):

A Kakukkszó volt az abszolút első a listámon. J.K. Rowling álnéven írt könyvét hónapok minden könyvesboltban és weboldalon reklámozzák, nagy izgalommal vártam már a megjelenését. Mondanom sem kell, hogy a szemeim azonnal kutatni kezdék, hogy merre bújik meg a GABO standja.

Ugyanitt foglalt helyett a Ciceró Könyvstúdió is, így A hűségesre is lecsaptam. A beavatott az egyik kedvenc disztópiás sorozatom (jobban mondva a második legjobb szerintem Az éhezők Viadala után), most kiderül, hogyan végződik a trilógia.

A Kossuth Kiadó a Könyvfesztiválra előrukkolt a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeinek második kötetével, az Üresek városával. Egyértelmű volt, hogy landolni fog a szerzeményeim között a hátborzongató kinézetű könyv.

A Könyvmolyképzőnél két újdonságot szemeltem ki, a Hex Hall-t és a harmadik Castle könyvet, de sajnos utóbbi mégsem jelent meg, így csak a boszorkányos sorozat első részét vettem meg. Évek óta vártam már a megjelenését, örülök, hogy végre 3D-s formát öltött.

Két spontán vásárlásom volt végül. Az Angyalvágy és a Szellemekkel suttogó könyv. Az Angyalvágyat még az épület bejárata előtti standoknál szereztem be, ahol nem tudtam ellenállni a Maxim Kiadó standjának. Tudtam már akkor, mikor közelebb mentem hozzá, hogy ennek nem lesz jó vége, annyi kötete van a kívánságlistámon ennek a kiadónak, hogy biztosan nem fogok üres kézzel távozni. Így is lett. A Könyvtündér standjánál esett meg a másik, ahol először a Vavyan Fable bögrék ragadták meg a figyelmemet. Azonnal eszembe jutott, hogy egy jó barátnőmnek a kedvenc írónője és közelgő névnapjára tökéletes ajándék lenne. Majd a könyvek között szétnézve bukkantam a Szellemekkel suttogó filmsorozat alapján készült könyvre, mely A bosszú címmel jelent meg. Régen imádtam a sorozatot, remélem a könyves adaptációban sem fogok majd csalódni.

Az eredeti listámon még a Vérvörös szerepelt, ami végül kimaradt az ad hoc vásárlásaim miatt. Azt majd legközelebb.

A könyveken kívül ismét sok szép könyvjelzőre tettem szert, valamint az Európa Kiadó tavasz-nyár katalógusára. Jut eszembe, a Hex Hallban meg sem néztem, nem lapul-e a Könyvmolyképző új kis füzetkéje a közeljövőben várható megjelenéseikről. (update: még a régi van benne, gondolom a Könyvhétre lesz új)

Folytatás következik a szombati napi élményeimmel...

Tavaszi dedikálási hullám II. - Ruta Sepetys 2014.04.08-án az Allee-ban

Még alig voltunk túl a márciusi Lauren Kate dedikáláson, máris újabb hír látott napvilágot, Ruta Sepetys áprilisban ellátogat hazánkba. A Maxim Kiadó - Dream válogatásának facebook oldalán a pontos dátum is egyhamar olvasható volt, 2014.04.08. 18 óra Libri Allee Könyváruház.

Korábbi, megszokott formámhoz hasonlóan természetesen még nem voltam birtokában az írónő mindkét, eddig megjelent könyvének. Így azonnal körbenéztem a könyváruházak weboldalain és a kosaramba röpítettem a Kalitkába zárt álmokat, ami egy-kettőre meg is érkezett, így izgalommal vártam a keddi eseményt.

Az előző tapasztalataimból okulva mindenképpen korábban szerettem volna megérkezni a helyszínre, hiszen a kezdés előtt általában már csak nehézkesen lehet ülőhelyet szerezni. Újabb tapasztalat, hogy a fél órával kezdés előtti érkezés sem elég, már az összes kikészített szék foglalt volt, de szerencsére a Frei kávézó bárszékeinek egyikére fel tudtam kucorogni.

Hat órakor megérkezett az Ruta Sepetys, valamint a Maxim Kiadó egyik munkatársa és egy fordító. Először Ruta mondott néhány szót, majd a Kiadó munkatársa kérdezett Tőle, az írónő válaszait pedig folyamatosan fordították, majd kérdezési lehetőséget kapott a közönség, végül megkezdődött a dedikálás.

Nagyon sok érdekességet megtudhattunk Rutáról. Az írónő litván származású, de jelenleg Amerikában él. Neve nem hétköznapi, így mindenki mindig azt kérdezi Tőle, hogy milyen név a Sepetys. Sokáig azt hitte, hogy nem fog férjhez menni, de nem így lett, férje egy tennessee-i cowboy, akivel élete olyan, mint egy regényben. Korábban már járt Budapesten a nyolcvanas évek végén, aminek izgalmas, számára feledhetetlen történetét megosztotta velünk is.

Mikor befutott a vonat a pályaudvarra leszállt és fogalma sem volt, hogy hol van. Elképzelése sem volt, hogy hol fog majd megszállni, mikor is egy asszony megszólította Rutát és felajánlotta neki, hogy lakjon az Ő panziójában. Az ott töltött idő csodálatos volt.

Megtudhattuk azt is, hogy milyen rengeteg kutató munka előzi meg egy-egy regényének elkészültét. Így a kedvenc olvasmányai manapság a naplók lettek, amikből nagyon sok érdekességet tud meg. Mivel ezt olvasói is tudják nagyon sok naplót küldenek neki.

Az írónő jelenleg harmadik regényén dolgozik, ami korábbi műveihez hasonlóan szintén megmarad a történelmi regény műfajában.

Ruta végig mosolygott, nagyon vidám, közvetlen és barátságos volt a dedikálás alatt. Mindenkivel beszélgetett néhány szót. Már az interjú alatt kiderült, hogy nagyon szépen, érthetően beszél, így egyáltalán nem is volt szükségem arra, hogy megvárjam a fordítást ahhoz, hogy megértsem a válaszát.Ez így volt akkor is, mikor aláírta a könyveimet.

 

Lauren Kate Magyarországon! - Dedikálás 2014.03.16-án

Már hosszú ideje nem jelentkeztem bejegyzéssel, egészen pontosan tavaly augusztus végén készült az utolsó könyves beszámolóm. Szükségem volt egy kis pihenőre, visszavettem az olvasási tempóból, úgy éreztem mással is foglalkoznom kell, nem szentelhetem minden időmet a könyveknek, s közben a való világ észrevétlenül megy el mellettem. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy megutáltam volna a könyveket, egyszerűen csak szünetet tartottam. Az utóbbi időben kezdtem úgy érezni, hogy eljött az ideje annak, hogy mérsékeltebb tempóban, az arányok ésszerűbb felállításával ismét nyissak a könyves világ felé. Mindenkitől elnézést kérek, hogy így eltűntem. 

Az újbóli első jelentkezésemnek a tegnapi dedikálás adta meg a végső lökést. Az Alexandra Kávézóban ugyanis Lauren Kate dedikálta könyveit. Mondanom sem kell, hogy mikor meghallottam, hogy Magyarországon tartózkodik a Fallen filmes adaptációjának forgatása miatt, reméltem, hogy a Könyvmolyképző Kiadó felveszi vele a kapcsolatot, hogy létrejöhessen egy író-olvasó találkozóval egybekötött dedikálás. Így is lett, nem sokkal később a Facebook üzenőfalat böngészve szembetaláltam magam a következő eseménnyel: "Lauren Kate dedikálás". Habozás nélkül megnyomtam a "going" gombot. Terveimben kis elbizonytalanodást a hétvégi cudar időjárás okozott, de végül úgy döntöttem, hogy az időjárás nem tántoríthat el, ilyen esemény nem valószínű, hogy máskor is adódik a a jövőben. 

A Fallen sorozat első három kötete már a polcomon díszelgett, de a dedikálásból nem maradhatott ki a negyedik rész sem, így gyorsan a kosaramba is került az Alexandra webáruházban, épp időben, hogy vasárnap a helyszínen át is tudjam venni. Kicsivel három óra előtt az új résszel felszerelkezve a Kávézóhoz értem, ahol már az ajtóban álltak a rajongók. Előre tekintve ülőhelynek színét sem láttam, de szerencsére az Alexandra eladói ügyesen megoldották a helyzetet és az üzletben fellelhető valamennyi ülőzsámolyt a rendelkezésünkre bocsátották. Így kissé zsúfoltan, de sikerült helyet találni, majd kezdetét vette egy rövid beszéd az írónőtől, ezt követően pedig kérdezz-felelek vette kezdetét. A színpadon a Könyvmolyképző képviseletében Borostyán és a Fallen sorozat (2. kötettől) fordítója irányította a beszélgetést, tették fel az írónőnek a szórványosan magyarul elhangzott kérdéseket, illetve fordították Lauren szavait. Ami meglepő volt, hogy a kérdezők pár kivételtől eltekintve, mind angolul kérdeztek. Jó kérdés persze, hogy ez annak volt köszönhető, hogy előre készültek egy kérdéssel, amit otthon gondosan lefordítottak angolra, vagy ekkora arányban voltak az angolul beszélők. Nagyon sok kérdést kapott az írónő, kezdve a Fallen sorozattal kapcsolatos kérdésektől, a megfilmesítésen át egészen addig, hogy Lauren, hogyan szeret írni. Minden kérdésre hosszan és kimerítően kaptunk választ, íz írónő lelkesen beszámolt mindenről, ami az egyes kérdésekkel kapcsolatosan az eszébe jutott.

A kérdezési rész után kezdetét vette a dedikálás, amihez egy asztal került felállításra a színpad előtt, ahol az írónő és Godó Klára (a 2., 3., és 4. kötet fordítója) foglalt helyet. A fordítónő egy papírra segítségül leírta a könyvekbe írni kért neveket, ezzel segítve Laurennek az ismeretlen nevek leírását. Én a korábbi tapasztalatokból okulva egy kis papírra leírtam a nevem még indulás előtt és odaadtam az írónőnek. Dedikálás közben Lauren eltakarta amit írt, így csak később láttam, hogy milyenek is lettek a dedikált könyveim. 

Végül néhány fotó a dedikálásról, illetve az aláírt könyveimről:

A képen jobb oldalt Lauren Kate, mellette balra Godó Klára (a Torment, Passion, Rapture kötetek fordítója)

Lauren elrejti, hogy mit ír a könyvbe

És egy kép az aláírás után