Paulo Coelho: Brida

A történetről röviden:

Brida folyton belekezd valamibe, de hamar fel is adja azt, mert fél attól, hogy rossz döntést hoz és nem azt az életutat választja, amit kellene. Elkezd érdeklődni a spiritualitás iránt és felkeres egy Mágust, akinek segítségével megkezdi tanulását az ezotéria világában. A Mágus a Nap Hagyományának követője. Egy okkult tudománnyal foglalkozó boltban újabb címet kap, így eljut egy másik Mesterhez is, aki a Hold Hagyományának boszorkánya. Brida egyre jobban elmélyed tanulmányaiban és legfőbb célja a Másik Felének megtalálása.

Már a könyv olvasása közben éreztem, hogy nem lesz könnyű dolgom a könyv értékelésének megírásával. Ez az érzés még tovább erősödött bennem, mikor letettem a könyvet. 

Nagyon régóta szerettem volna elolvasni egy Coelho könyvet, sokat hallottam műveiről. Az lendített az elszántságomon, mikor Guillaume Musso könyveinek olvasásakor az írót folyton a francia Coelhoként emlegették. Musso könyvei a kedvenceim közé kerültek, így nagyon kíváncsi lettem a példaként felhozott íróra is. Nagyon bíztam benne, hogy ugyanolyan nagy sikert aratnak majd nálam a brazil író könyvei is.

A nagy lelkesedésem már az első oldalak után kezdett alábbhagyni, és ahogy haladtam előre az olvasással el is múlt és egy nagy kétségbeesés vette át a helyét. Egyáltalán nem arra számítottam, amit kaptam. Sokszor hadakoznom kellett önmagammal, hogy nem, nem, akkor sem teszed le és hagyod félbe a könyvet. Egyedül csak az az érv tudott hatni rám, hogy olyan kis rövid, csak ki fogom bírni valahogy, így inkább gyorsan a végére akartam érni.

Míg Musso könyvei az élet fontos dolgaival foglalkoznak, de emellett olyan izgalmas, letehetetlen és fordulatos történettel rendelkeznek, hogy egyszerűen nem lehet letenni őket. Itt azonban olyan magasztos gondolatok röpködnek végig, hogy az egész könyv egy érthetetlen katyvasszá vált a számomra. A cselekmény pedig tulajdonképpen semmi, egy mondatban össze lehet foglalni az egész könyvet: Brida, aki a spiritualitás eszközeivel akarja megtalálni élete nagy szerelmét, vagyis a nagybetűs Másik Felét.

Kapunk mindenfelé látomást, amit a Hold Hagyományának Mestere, Wicca (már a neve is érdekes) hatására kezd el látni Brida. Az első látomás bekövetkeztének módja volt a "legmulatságosabb" számomra. Ha a telefonon egy monológot hallgatunk, akkor annyira nyitott lesz az agyunk, hogy semmi nagy koncentrálás nem kell hozzá és pikk-pakk megelevenedik az előttünk elterülő tarot kártya csomag. Ez volt az első olyan rész, ami után nagyon nagy erőt vett rajtam a könyv letehetnékje utáni vágy. Na de csak haladtam tovább.

A következő nagy látomás már a reinkarnáció talaján mozgott. Ez, az előzővel ellentétben már komolyabbra sikerült. Itt reménykedni kezdtem, hogy jobban fognak alakulni a továbbiak.

A csúcspont a búzamezős jelenet volt a Mágussal. Ekkor már azt sem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek.

Kifejezetten szeretem az olyan regényeket, amik nem a realitás talaján mozognak, de itt ez nem jött össze. Értem én a mondanivalót, csak a tálalásmóddal vannak problémáim. Nekem túl sok volt az eszme és kevés a tett. A Másik Fél létezésének és keresésének gondolata önmagában egy szép gondolat.

A spanyol nyelvű kiadás

Nem szabad egy mű alapján ítélni, úgyhogy majd megpróbálkozom az író egy másik regényével is. Bízom benne, hogy csak most fogtam mellé.

Pontszám: 2

Kiadó: Athenaeum Kiadó

Kiadás éve: 2010

Oldalszám: 247

Fordította: Nagy Viktória

Eredeti cím: Brida (1990)

Isabel Abedi: Sosem látott világ

A történetről röviden:
Otis, az építészet iránt lelkesedő tizenkét éves fiú, édesanyjával, a kozmetikusnő Cherilynnel New Yorkban él. Olivia, az iszákos anyjával pedig Berlinben. Egy nap Otis kirándulásra indul osztályával a Szabadság-szoborba, ahol gonosz osztálytársának köszönhetően elkeveredik a többiektől és egyedül marad a szoborban. Olivia a berlini Nyugat Áruházában bújik el és zárás után egyedül marad az óriás épületben. Egy pillanat alatt mindketten a szoborral, illetve az áruházzal együtt egy pincében találják magukat mégpedig mogyoróschips méretűvé zsugorodva.

A könyv januári megjelenése óta rengeteget hallottam róla a Pongrác Kiadó játékainak, illetve akcióinak keretében.

A borító alapján egy laza kis gyerekes mesére gondoltam, abból is inkább a fiatalabbak számára. Kellemes meglepetésként ért, hogy sokkal érettebb történetet kaptam helyette.

Mindkét főszereplőnk tizenkét éves gyerek, de sokkal inkább idősebbnek éreztem őket a cselekedeteik alapján. Simán beillettek mondjuk 18 éves tiniszereplőknek. Nagyon ritkán éreztem, csupán egy-egy mozzanat erejéig, hogy ilyen kis gyerekekkel van dolgunk.
Otis korához képest nagyon okos, kész építészeti lexikon. Olivia pedig annyi mindent tud a helikopterekről, mint egy pilóta.

Sokszor fordítottnak éreztem a szerepleosztást, és Otis helyett inkább az anyját éreztem gyereknek. Egy esetlen kis csitri érzetét keltette bennem, aki ráadásul sötét mint az éjszaka.

A történet elég gyorsan indult be, épp csak egy kis betekintést kaptunk a két gyerek életébe, máris a lovak közé csapunk. Könnyen bele tudtam képzelni magam a történetbe, úgy éreztem, mintha én is oda miniatürizálódtam volna Otisék mellé. Az első képeik, ahogy kezdik felismerni, hogy hová is kerültek valójában nagyon jól be lettek mutatva.

A nevezetességek leírása különösen megragadott. Aprólékosan kidolgozottak és sok olyan látványosság is előkerül, ami nem annyira ismert. Ennek külön örültem, sőt Magyarország szépségei is bekerülnek a miniatürizált épületek, illetve hidak közé. Az írónő a Gellért Szállót nagyon kedvelheti, illetve a Budapesti Állatkertet. A hídjaink közül a Lánchidat, a Szabadság hidat és az Erzsébet hidat válogatta be.

A könyv egész ötlete nagyon tetszett. A kivitelezés is tökéletes volt. Izgalmas, varázslatos ifjúsági regény.

A könyvet köszönöm a Pongrác Kiadónak!


Pontszám: 4,5

Kiadó: Pongrác Kiadó
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 487
Fordította: Tátrai Zsuzsa
Eredeti cím: Verbotene Welt (2006)

Eric Kraft: Herb és Lorna

A történetről röviden:
Herb és Lorna cseppet sem hétköznapi életét meséli el a könyv, az unokájuk, Peter Leroy szavaival. Számára nagyszülei titkára csupán haláluk után derült fény. Az ismeretei és jó néhány kitalált eseménnyel fűszerezve olvashatjuk tőle – az ő szavaival élve – Mammama és Pappapa történetét.

A történet felöleli Herb és Lorna teljes életét, egészen a születésük körülményeinek részletes bemutatásától. Lorna a vicces nevű Chacallit (What's call it ~hogyishívják) városába született. A szép kislány nővérei folytonos piszkálódásai közepette cseperedett fel, ráadásul egy igencsak erkölcstelen nagybácsival tarkítva. De neki köszönhetően találja meg életének hivatását, már kiskorában, ugyanis Lorna nagyszerű szobrásztehetsége hamar megmutatkozik.
Közben Herb a híres ostoba Piper-húzásnak köszönhetően folyton felemelkedő és lecsúszó Piper családba születik. Mechanika képessége csakhamar kiderül és állandó szerelési kedvét a környék minden családjának meghibásodott szerkezeteiben leli.

Az egymásra találásuk igencsak komikusra sikerült. Már az első találkozásuk jelenete megmosolyogtatott.

A páros fiatalságát a huszadik század elején élte, így a történelem csakhamar közbeszól. A még csak mindkét félnél titokban bimbózó kapcsolatot az első világháború szeli ketté egy időre. Kicsit aggódtam, hogy ez a rész majd elég hosszan el fog húzódni, de szerencsémre egyáltalán nem, mindössze egy kis fejezet erejéig tartott és a harcok leírása helyett itt is inkább a humor került előtérbe. Mert Herb ez időt is az eladásával, a könyvek és az ékszerek árusításával tölti, illetve nem tudja megállni, hogy valamit ne szereljen meg, ennek pedig a csajkák fülei „esnek áldozatul”.

Herb és Lorna közös életét átszövi a nagy titok, mindkettőjük foglalkozásának tekintetében. Egyikük sem sejti, hogy másikuk az ékszerek készítési folyamatának a két végpontján áll. Herb, mint mechanikai kiötletelő, Lorna meg mint kivitelező.

Mindegyik fejezet címe előre elmondja, hogy mi fog történni az adott részben, ez egy picit elszomorított, mert nem szeretem előre tudni az eseményeket.

Folyamatosan valami vicces, humoros jelenetbe ütközünk, aminek viszont nagyon örültem. A kedvencem Mrs. Stolz és Lorna kölcsönös hite, hogy a másikuk kissé zavarodott. A kettejük párbeszédei állandóan megnevettetettek.

Néhol olyannyira bele tudtam felejtkezni az olvasásba, hogy egyszer majdnem sikeresen tovább mentem a metróval.

Egy kellemes, vicces, és romantikus történet, ami jó kis kikapcsolódást nyújtott számomra. Kíváncsian vártam, hogy miként alakul főszereplőink élete, kiderül-e kettejük foglalkozásának  nagy titka, vagy életük végéig homályban marad kilétük.


A könyvet köszönöm a Cor Leonis Kiadónak!


Pontszám: 4


Kiadó: Cor Leonis Films Kft.
Kiadás éve: 2010
Oldalszám: 372
Fordította: Balika Anna
Eredeti cím: Herb 'n' Lorna (1988)

Lauren Oliver: Delírium

Delírium I.

A történetről röviden:
Lena egy olyan világban él, ahol a szerelemre (amor delirium nervosa) egy gyilkos betegségként tekintenek. Minden ember 18 éves korában átesik egy kúrán, ahol kikezelik belőle erre a betegségre való hajlamot. Aki szembeszegül a szabályokkal, azt vagy azonnal kivégzik, vagy a Kriptába kerül (itt tartják a foglyokat és az elmebetegeket egyaránt). A „megtisztított” várost elektromos kerítés veszi körül, és tartja távol a Vadont, ahol a legendák szerint a Veszettek élnek. Lena izgalommal várja a kikezelése időpontját, szeretne biztonságba kerülni és a számára kiválasztott férjjelöltek listájáról választani. A kiértékelése napján, amikor megvizsgálják és pontszámmal értékelik a megfelelő partner kiválasztása érdekében, váratlan dolog történik és a vizsgálóterem karzatán egy arcot pillant meg...

Már a Goodreads-en sokat nézegettem ezt a könyvet, és örömmel láttam kisvártatva, hogy hamarosan meg is jelenik nálunk is. Így izgalommal vártam a decemberre beharangozott megjelenést a Ciceró Könyvstúdiónál.

Annyi pozitív beszámolót hallottam a könyvről, hogy mint az ilyenkor lenni szokott nagy elvárásokkal kezdtem neki. Azonnal rabul ejtett az első oldalakon és csak nagyon nehezen tudtam letenni. Egy olyan egyedi ötlettel rukkol elő az írónő, ami nagyon lenyűgözött. Az amor deliria nervosa a legrettegettebb betegség ebben a disztópikus világban. Az emberek merev társadalmi rendszerben élnek, ahol a szabályszegést kegyetlenül megtorolják és a lázadás leghalványabb szikrájának látszata is elég ahhoz, hogy az embert szimpatizánssá nyilvánítsák és csak örülhet, ha csupán a Kriptába zárják.

Lena szüleit korán elvesztette, így nagynénje családjával lakik. Az apját szimpatizánsnak bélyegezték. Lena édesanyja férje elvesztésén  képtelen volt túltenni magát, így egy nap végzett magával. Ilyen zavaros múlttal Lenának nincs könnyű dolga, folyton összesúgnak a háta mögött.

Az első fejezetekben kerül sor a lány kiértékelésének napjára. Ez a rendszer engem a Matched című sorozatra emlékeztetett, hiszen ott is úgy vagy, hogy minden embernek 18 éves korában kijelölnek egy párt, akivel majd a jövőjét le fogja élni. Itt azzal a különbséggel láthatjuk ezt a rendszert, hogy nem csak egy jelölt kerül kiválasztásra, hanem egy listát kapnak kézhez a kiértékeltek, amiről saját belátásuk szerint választhatnak. Ezen a hasonlóságon kívül mást nem találtam, így ez a könyv egyediségét nem csorbította a szememben.

A drasztikus kúra után az emberek egy üres, érzelemmentes vázhoz hasonlítanak. Sem szeretet, sem gyűlöletet, sem fájdalmat nem éreznek. Egyik napjukat egy másik ugyanolyan követi egymásután. Lena ebben a világban nevelkedett, így minden szabályát sajátjának érzi, és nem látja a benne rejlő kegyetlenséget és brutalitást. Izgalommal várja, hogy végre kikezeljék.

A könyv nincs híján a kegyetlen, embertelen jeleneteknek sem, amik arra hivatottak, hogy minél jobban érzékelhessük ennek a világnak a borzalmait. A rendfenntartók rajtaütéseinek durvaságai igencsak megráztak. Mindenen átgázoló, közömbös gyilkológépek.

Lena karaktere nagyon jól felépített, tökéletesen mutatja be az írónő ébredésének lassú folyamatát. Láthatjuk, hogy nem egyszerű az ismert világában való ellentmondásokat felismernie. De összességében is elmondható, hogy nagyon jó a karakterábrázolás, nem egy papírmaséfigurák. Kedvencem a kis Gracie volt, azonnal a szívembe zártam.

Amit nem értettem az az, hogy a Vadonban miért élnek az emberek ennyire mostoha körülmények között, hiszen ott már nem tisztogatnak jó ideje és azóta hogyhogy nem sikerült újjáépíteniük a szétrombolt életüket.

Már a könyv közepe táján kirajzolódott előttem egy végkifejlet, és kíváncsi voltam, hogy a számításaim beigazolódnak vagy sem. Azt kell mondjam, igencsak meglepődtem a záró jeleneten, érdeklődve várom, hogyan folytatódik innen a történet. Lauren Oliver honlapján böngészve ráakadtam a trilógia második részének beharangozójára, ami Pandemonium címen fog megjelenni (USA-ban 2012. február 28.), a harmadik rész meg a Reqiuem címet kapta.

Tökéletesen kigondolt és ábrázolt disztópikus világot kapunk, cseppet sem unatkoztam sehol sem, észre sem vettem csak úgy fogytak az oldalak. Új kedvenc sorozatom lett!

A borítóról annyit, hogy nem az eredeti maradt meg, de most kivételesen szerintem egyáltalán nem lett baj, illik hozzá. Az eredetit több fajta borítóval is kiadták:

Jópofa interaktív trailer készült a könyvhöz:

A könyvért köszönet a Ciceró Könyvstúdiónak!


Pontszám: 5*



Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 408
Fordította: Heinisch Mónika
Eredeti cím: Delirium (2011)

Derek Meister: Ghosthunter - Gyilkos Fény

Mystery-Thriller trilógia I.

A történetről röviden:
Ian haverjaival a Southend-on-Sea-ben található Királyi Légierő egykori bázisára oson be, egy széfet készülnek meglovasítani. A muri azonban nem várt eseményt tartogat. Ian éles biiiip hangot, majd vakító fényt lát meg az elhagyatott bázisban. Ezt rajta kívül más nem látja, illetve nem hallja. A fény tűzbe csap át. A lángok elől szerencsére sikeresen elmenekülnek. De ettől kezdve Ian élete megváltozik. Az éles hang és fény újabb támadásba lendül, és ha ez még nem lenne elég,  megkérdőjeleződnek apja halálának körülményei is. Ian legjobb barátjával a rejtély nyomába szegődik.

Már régóta szemeztem a könyvvel, és mivel idén január közepén megjelent a második része is, belevágtam az elolvasásába.

 

A történet négy szálon fut. Iannal Angliában, Chiyoval Japánban és Dr. Daniel Rheinberggel az Antarktiszon és az 5-ös számú beteg után nyomozó két férfival.

A fülszöveg alapján egy szellemekkel teli történetre számítottam, helyette nem teljesen ezt kaptam. De ez jó! A lények korántsem biztos, hogy szellemek, és ez a kétség izgalomba tartott a könyv végéig. Sőt még azután is abban tart, mert sorozat lévén nem kaphattunk választ mindenre az első részben. Ez a kötet inkább egyfajta bevezetés még, ahol sok mindent megtudhatunk, zajlik a nyomozás a kérdések után, de a megoldás is csak még több kalandot sejtet előre a következő részben.

Az első jelenet az elhagyatott hangárban azonnal megragadta az érdeklődésemet, izgalmas, sötét, rejtélyes és kicsit hátborzongató hangulatot adott kezdésnek.

Ian szimpatikus karakter volt számomra végig, míg haverját, Bpm-t kissé infantilisnak tartottam az elején, de a történet előrehaladtával kezdtem megkedvelni. Chiyo pedig mindig egy mangafiguraként jelent meg a szemeim előtt.

A nyomozás először egy kicsit lassan haladt, de a történet közepétől kezdve beindult. Megérte várni rá, mert olyan elméleteket kaptam, amire egyáltalán nem számítottam egy jó nagy adag fizikával egyetemben. Itt kezdett átalakulni a szellemes könyvnek induló történet valami egészen mássá. Ezen a fordulaton nagyon meglepődtem és megörültem neki.

A sok külön szál még nem koherens. Az Antarktiszon zajló események történetbe való kapcsolódására érdeklődéssel várok. Arra pedig egyáltalán nem gondoltam, hogy Chiyo része akképpen épül be, ahogyan az utolsó oldalakon az kiderült.

Külön örültem a részletes helyszínbemutatásoknak, ami sajnos nagyon sokszor elmarad vagy  igencsak felületes manapság. Így sokkal inkább bele tudtam magam képzelni a történetbe.

Ahogy egyre több kis részlet a helyére került, annál több újabb kérdés merül fel. Ez kíváncsivá tesz a második részre. Alig várom, hogy olvashassam. Mindenkinek ajánlom, akik egy egyedi, nem szimpla szellemtörténetre vágynak, hanem inkább a sci-fi műfaja felé hajló könyvre.

A könyvet köszönöm a Pongrác Kiadónak!


Pontszám: 5


Kiadó: Pongrác Kiadó
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 440
Fordította: Gémes Szilvia
Eredeti cím: Ghosthunter – Das Licht, das tötet (2009)