A Gemma Doyle trilógia befejező darabja.
A történetről röviden:
A birodalmakban összes varázslata Gemmára szállt, miután legyőzték és egy kút mélyébe zárták Kirkét. Ezzel óriási feladat került a lányra, mert nem tudja eldönteni, hogy miképp ossza meg azt. A Raksana kezébe semmiképp nem akarja adni, ezért titkolja, hogy nála lenne, de a társaság embere, Mr. Fowlson mindvégig Gemma nyomában van és figyeli a lányt. Ráadásul Miss McCleethy is szemmel tartja őt. Közben a birodalmakban egymás után történnek egyre különösebb események, és az ott élő különböző lények is egyre jobban elégedetlenkednek, mert Gemma még mindig nem váltotta be ígéretét, miszerint megosztja mindenki között a varázslatot. Pippa is egyre furcsábbá válik, a köré gyűlt gyári munkás lányok csoportja mindinkább egyfajta vezetőként tekint rá. Gemmának erősödik az a gyanúja, hogy Pippa valamiképp a Télvidék befolyása alá került. Rejtélyes látomások gyötrik Gemmát, amelyek jelentésének kinyomozása az egész történeten keresztül folyik...A trilógia első két része a kedvencemmé vált, ezért nagy várakozással voltam a befejező rész iránt. Az idei Könyvhétre meg is jelent.
Amit első látásra megállapíthatunk az a mérete, messze felülmúlja az első két könyv oldalszámát. Na de mit is rejthet ennyi oldal, elég izgalom jut a sok-sok oldalra, vagy hosszú üresjáratokban lesz részünk? Ez volt a kérdésem a könyv láttán.
Az indítás kellően felcsigázta az érdeklődésemet, ami a könyv végéig nem is lankadt. Végig izgalmas, az események megfelelő tempóban történnek. A valós világ és a birodalmak történései közötti egyensúly megfelelő volt.
Megvolt a rejtélyes üzenet Gemma látomásában, ami csak nagy nehezen volt megfejthető. Ez a fő néhány mondat, amit Gemma lát, hatja végig az egész könyvet. Először is ki is üzenhetett, és mit akarhatott mondani? Előbbire egész hamar rájönnek Gemmáék, de a jelentését csak a könyv végére sikerül megfejteniük.
Meglepetésekben és fordulatokban ebben a részben sem volt hiány. A rejtélyes Télvidéket is megismerhetjük már, aminek leírása nagyon hatásos volt. Hátborzongató módon mutatja be az írónő, ami megadta azt a „viktoriánus rémregény” hangulatot, ami az előző részekben is tapasztalható volt.
Gemma egyre jobban szűknek és korlátoltnak érzi azt a világot, amelyben él. Fokozatosan kezdi meglátni a benne rejlő felszínességet, ami ellen mindinkább lázadni kezd. A családjában látja ezt meg egyre jobban, a varázslattal is próbál ezen változtatni, de örökre nem tarthatja fenn azt az állapotot.
A könyv vége felé kezdtem azt érezni, hogy már megint egy sablonos befejezést fogunk kapni. De tévedtem, aminek kimondhatatlanul örültem. Nagy-nagy gratuláció Libba Braynek, amiért ilyen befejezést alkotott. Az oldalszám pedig nem volt baj, mert meg tudta tölteni tartalommal.
Pontszám: 5*
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 822Fordította: Szűr-Szabó Katalin, Neset Adrienn
Eredeti cím: The Sweet Far Thing (2007)
