Scott Westerfeld: Behemót

Leviatán II.

A történetről röviden: A német-római császári cím örököse, Sándor a darwinista angol léghajó, a Leviatán fedélzetén utazik az Oszmán Birodalomba. A herceg közeli emberei is vele együtt utaznak, a leszállás után az egyetlen megoldásnak a szökést tekintik, melynek során Sándornak és két társának sikerül a tervet megvalósítaniuk. A török fővárosban, Isztambulban nem várt események kellős közepébe csöppennek, lépten-nyomon menekülniük kell. Az országot a barkácsok és a darwinisták egyaránt szeretnék a saját oldalukra állítani. Sándor a különböző politikai törekvések fősodrába kerül...

Az első rész nagy tetszése után kíváncsian vártam a következő részt. Sokat nem is kellett várni, a tavaszi Könyvfesztiválra megérkezett a Behemót. A pergő eseményű Leviatán után ugyanezt vártam ettől a kötettől is. Tökéletesen hozta is a korábbi színvonalat.

Westerfeld még több olyan gépszerkezetet és koholt állatot vonultat fel. Extrémebbnél-extrémebb szerkezetek bukkannak fel. A barkács oldalon találkozhatunk rengeteg formájú lépegetővel, a darwinista koholt lények sem maradnak el. A címadó Behemót a legkülönlegesebb. Sokáig sikerült homályban tartani a Behemót kilétét. Már az első oldalaktól kezdve azon töprengtem, hogy mi is lehet. Fény derül arra is, hogy a korábban megismert rejtélyes tojásokban milyen érdekes lények lapulnak.

A harci jelenetek nagyszabású leírása és a különböző gépek és lények részletes bemutatása tökéletesen olyan hatást keltett mintha a saját szemünkkel látnánk őket. A sok-sok leírást ismét szoknom kellett az elején, mint annak idején a Leviatán esetében is, de sikerült belerázódnom. Ezek a leírások dominálnak most is a párbeszédek hátrányára, de mikorra megszoktam, gördülékenyen tudtam tovább haladni az olvasással.

A sok-sok titok, ami a két főszereplőnk Sándor és Deryn (Dylan) életét övezik, szép lassan kezdenek ledőlni, ahogy fokozatosan kezdenek megbízni a másikban. Több olyan jelenetbe is beleütközünk, amikor egy hajszál híján kiderül, hogy Deryn valójában lány. Ilyenkor mindig szorítottam, hogy most-most, de sajnos nem jött be, így ez marad a befejező kötetre. A fiú álcát tovább bonyolítja egy török lány felbukkanása is, ami mókás jeleneteket eredményez.

Az utolsó jelenetben olyan eseményről kapunk hírt, ami megint jól felborít mindent, úgyhogy várom a következő részt. A trilógia utolsó része idén karácsonyra várható Góliát címmel.

Ismét egy kívül-belül nagyon igényes könyvet kaptam. Gyönyörű kemény kötésben, védőborítóval, valamint két kétoldalas színes képpel vehetjük a kezünkbe a kötetet. Az oldalak között pedig Keith Thompson illusztrációi rejtőznek, amik a történet hangulatába még jobban elmerítettek.

Az eredeti borító

A borítóról: Nem az eredeti borítóval jelent meg nálunk, de nekem ugyanannyira tetszik mint az eredeti. Az előző részhez is teljesen illik. Egyedi hangulatú a borító mint az Ad Astrás könyveknél általában.

Pontszám: 5

Kiadó: Ad Astra Kiadó

Kiadás éve: 2013

Oldalszám: 589

Fordította: Kleinheincz Csilla

Eredeti cím: Behemoth (2010)

2 éves szülinap

Júliusban ünnepelte a blogom a második születésnapját, a hónap elején egészen pontosan harmadikán. Azóta tervezem, hogy készítek egy ünnepi bejegyzést ezen alkalomból csak még nem körvonalazódott teljesen bennem minden, amit szerettem volna megemlíteni.

Egészen pontosan 200 bejegyzés született a két év alatt. Kezdetben sokszor írtam egy hamarosan megjelenő könyvről, ami nagyon felkeltette az érdeklődésemet, majd ezek fokozatosan kezdtek elmaradni, ezt bánom, úgyhogy mindenképpen szeretném majd újból folytatni.

Idén tavasz elején két új rovattal próbálkoztam, a heti hírekkel és a klasszikus keddel. A kezdő bejegyzések után sajnos megfeneklett, mivel a hírek bejegyzés rengeteg utánanézéssel járt és a tervezett klasszikus olvasásom elcsúszott. A heti hírek megújult formában fog folytatódni, a klasszikus kedd pedig terveim szerint hamarosan havi rendszerességgel fog működni.

Egy ideje bevezettem egyfajta bejegyzés felépítést, ami remélem plusz érdekességeket is nyújt. Az adott könyv eredeti borítóját megtalálhatjátok a bejegyzések végén, illetve az íróról is elhelyezek egy képet és néhány információt.

Érintőlegesen néhány adat:

• 43 sorozatról írtam
• 39 könyvről írtam, ami a kedvencemmé vált
• 92 olvasó érkezett
• 83-an követik a blog facebook oldalát

Mindig nagyon örülök, mikor új olvasó érkezik. Köszönöm mindenkinek, aki olvassa a blogot!

Júniusi új polclakók

Sajnos kissé megkéstem a szokásos havi új könyvek bejegyzéssel, hamarosan már a júliusi következik. Na de azért ez sem marad ki.

Júniusban jelent meg a nagy sikerű Kör trilógia második kötete a Tűz. Az első rész az év könyve lett nálam, így mondanom sem kell, hogy már alig várom, hogy olvashassam.

Az Elveszett lelkek városát nyertem. Még nem kezdtem neki a sorozatnak, mert szerettem volna mindegyik eddig megjelent kötetet összegyűjteni és egyhuzamban nekiállni az olvasásának. Nemsokára neki is kezdek, mivel augusztusban itt a film a Csontvárosból. Addig mindenképpen meg szeretném ismerni az eredeti történetet. Egyrészről ugyan zsákbamacska, hogy megvannak a kötetek és mi lesz ha mégsem fog tetszeni a sorozat, de erre sok esély nem látok, annyi jót hallottam már róla, hogy bízom benne nem fogok csalódni.

A Lélekmentők a Sikoltók sorozat második része. Alexandra könyvmaratonon csaptam le rá.

Sarah Dessentől már régóta kinéztem az Egy felejthetetlen évet, most kihagyhatatlan áron került a szemem elé Mina Lauryval együtt, ami Charlotte Bronte kisregénye.

Veronica Roth: A lázadó

A történetről röviden: A támadásszimuláció után az osztályrendszer szigorú határai összemosódnak. A csoportjuk törekvéseit támogató vagy éppen ellenzők más csoportok házában húzzák meg magukat. A Bátrak csoportja kettészakad, egy részük a Műveltek mellé áll, míg a többiek éppen ebben a csoportban látják ellenségüket. A Műveltek kezében olyan információ lapul, amit a hű Bátrak szerint mindenképp meg kell semmisíteni, így szövetségre lépnek a Csoportnélküliekkel...

A beavatott annyira elbűvölt, hogy nagyon vártam már a folytatást. Mindenképpen egy akcióban gazdag második részt vártam. Nem is kellett ebben csalódnom, hozta a várakozásaimat. Mint általában a disztópiás trilógiáknál, a második részben a meglévő rendszer falai kezdenek repedezni, egyre többekben ereszt gyökeret a kételkedés magja.

Az a bizonyos információ, ami állítólagosan a Műveltek kezében van, rejtélyességével végig foglalkoztatott. A háttérben meghúzódó okot próbáltam felfedezni, hogy miért őrzik hét lakat alatt. Az első részben egyáltalán nem esett szó arról, hogy létezik-e egyáltalán világ a csoportrendszeren kívül. Eddig ez nem is igazán tűnt fel, csak mikor először említésre került az a kifejezés, hogy „a kerítésen túl”.

Tris és Tobias kapcsolatában végig hullámhegyek és völgyek váltják egymást. A harcok mellett eléggé háttérbe is szorul ez a vonal. Tris állandó kamikaze akcióival folyamatosan felbosszantja Tobiast. Sokszor valóban meggondolatlanul belevág olyan küldetésbe, amiből kicsi az esélye, hogy épp bőrrel kerül ki. A kötet alatt viszont nagyon jól végigkövethető, hogy Tris miképp változik. A kezdeti nézete, hogy teljesen mindegy, hogy túléli-e vagy sem az összecsapásokat és szinte keresi a véget, szép lassan átvált élni akarásba.

Az utolsó fejezet kedélyeket borzoló hatású volt. Sikerült olyan információt tartalmaznia, ami megdöbbentett és egyúttal felcsigázott a befejező részre. Allegiant címmel várható a trilógia utolsó része és az amerikai megjelenés tervezett ideje idén október.

Veronica Roth - http://veronicarothbooks.blogspot.hu/

A borítóról: Az eredeti maradt. Egy szóval: tökéletes. Jól mutat már most egymás mellett a két rész, és milyen jól fog a harmadikkal...

Az írónőről: A nem mindennapi magasságú, 24 éves írónő 12 éves kora óta ír. A beavatott filmes munkálatai már dübörögnek. Jövőre kerül majd a mozikba. Tris szerepét Shailene Woodley fogja játszani. (Szerintem jól sikerült a választás, hasonlóan képzeltem el Trist.) Tobiast pedig Theo James alakítja.

Pontszám: 5 *

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió

Kiadás éve: 2013

Oldalszám: 435

Fordította: logos

Eredeti cím: Insurgent (2012)