Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége

A történetről röviden: Clare gyerekkorában találkozik egy rejtélyes idegennel, Henryvel házuk kertjében. A férfi látogatásaira a lány ruhákat rejt el számára. Henry időutazó és egyúttal Clare jövendőbeli férje, listát készít a látogatásai időpontjáról, így a lány nyomon tudja követni várható felbukkanásait. Kettejük nem mindennapi életét mutatja be a regény.

A film megnézése után figyeltem fel arra, hogy egy könyvből készült a történet, azonnal utána is néztem, de sajnos akkoriban nem találtam egyik könyvesboltban sem, így egy jó ideig várnom kellett, mire sikerült elolvasnom. A hosszú szünetnek végül is örültem, mert eddigre elhalványultak a film emlékei, és sokkal nagyobb izgalommal és kíváncsisággal tudtam olvasni a könyvet, ahelyett, hogy folyamatosan a film és könyv párhuzamban állítása hátráltatott volna.

A film kezdő jelenete azért megmaradt az emlékezetemben, így mikor nekiláttam az olvasásnak azonnal ezt a képet vártam. Nem is csalódtam, tökéletes részletességgel elém tárult a kép a füves-fás tájról az ott játszó kislánnyal. Így a hangulatom rögtön adott lett és elmerültem ebben a fura és egyedülálló történetben.

A fejezetek elején lévő dátumokat mindig nagyon figyelnem kellett, hogy éppen hol is tartunk, visszafelé vagy előrefelé ugrottunk-e. Többször vissza is lapoztam, az előző fejezethez, hogy az mikor is játszódott. Ez folyamatos odafigyelést igényelt, mert különben simán ki lehet esni a történet fonalából. 

Az időpont mellett főszereplőink életkora is fel van tüntetve minden fejezet elején.

A könyv alapfelfogása az időről az, hogy a sors megváltoztathatatlan, akárhogy is, de be fog következni az aminek meg kell történnie, hiába minden erőfeszítés ennek elkerülése érdekében. Henry ezt sokszor megtapasztalja, mire rájön arra, hogy nem tud változtatni a számára fájó múltbeli eseményeken.

Az időutazás gondolata a Vissza a jövőbe óta érdekes téma számomra, így mindig is szerettem az ilyen témájú alkotásokat. Itt az időutazás nem valamilyen különleges technikai eszköznek köszönhető, hanem egyfajta genetikai elváltozás.

A negyvenhármas szám rejtélye, azaz, hogy annál idősebb énjével nem találkozik sohasem Henry, folyamatos feszültséget ad a könyv felétől. Folyamatosan ez a kérdés foglalkoztatott olvasás közben.

A főszereplőink teljes részletességgel kidolgozott karakterek. A váltott szemszögnek köszönhetően mindkettőjük gondolatait figyelemmel tudjuk kísérni.

Nagyon örülök, hogy sikerült végre elolvasnom a könyvet, felejthetetlen élmény nyújtott. Ezek után pedig úgy érzem ismét meg kell néznem az olvasottak tükrében a filmet.

Pontszám: 5*

Kiadó: Athenaeum Kiadó

Kiadás éve: 2009

Oldalszám: 564

Fordította: Gálvölgyi Judit

Eredeti cím: The Time Traveller's Wife (2003)

Jill Hathaway: Slide - Mások szemével

A történetről röviden:

Sylvia Bell a külvilág szemében egy narkolepsziás lány, aki bármelyik pillanatban ájultan eshet össze. Azonban ezek az ájulások egyáltalán nem hétköznapiak, ugyanis Vivi ilyenkor egy másik ember testébe csusszan bele, akinek a személyes tárgya éppen hozzá ér. Egy ilyen alkalommal egy gyilkos testébe kerül, aki éppen húga egyik barátnőjét öli meg, és az esetet öngyilkosságnak állítja be. A gyilkos kilétének kiderítése egyedül Vivire hárul, mert senki nem hinne neki, ha beszámolna különös képességéről...

Az Egmont Kiadó világpremierként dobta a hazai piacra Jill Hathaway könyvét, az angliai és az amerikai megjelenés előtt. Ilyen szenzációt még nem láthattunk a hazai piacon, így én is azonnal felkaptam a fejem erre a hírre és nagy izgalommal kezdtem neki az érdekesnek ígérkező történetnek.

A különleges képességű főszereplőket felsorakoztató ifjúsági regények piacán egyáltalán nem könnyű manapság újat alkotni. A könyv fantasy lényektől ugyan mentes, de főhősünk természetfeletti képességgel bír. Az írónőnek sikerült már az első csusszanástól fogva rabul ejtenie. Vivinek elég egy egyszerű tárgy, amin másvalaki rajta hagyta az érzelmi lenyomatát és hipp-hopp annak az illetőnek a helyébe kerül néhány pillanatra. 

Ami felpörgette az egészet az a krimi elem belecseppentése, amivel egycsapásra nem egy "csupán" spéci képességű, átlagosnak tűnő lány története, hanem egy izgalmas, nyomozós regénnyé vált. Ugyanis valaki öngyilkosságnak álcázva megöli Sophie húgának egyik legjobb barátnőjét. Azt pedig, hogy az eset egyáltalán nem öngyilkosság, csak Vivi tudja.

Az új fiú elemének bevetésekor egy picit lehangolódtam, mert mostanság sokszor szembetalálkozhatunk a rejtélyes új srác képével, akinek azonnal megakad a szeme a főszereplőnkön. Ezen egy darabig durcáskodtam, de az izgalmas nyomozás háttérbe szorította ezt az apró kellemetlenséget és ő is felkerült a gyanúsítottaim listájára.

Kapunk a gyanúsítottainkhoz rajta kívül egy fiatal, laza tanárt, aki szintén beillene a tettesnek, mert hírbe keveredett a meggyilkolt lánnyal, valamint a lány barátját, a menő srácot. 

De Vivi legjobb barátjának, Rollinsnak titokzatossága is elültetheti bennünk a gyanút, ugyanúgy mint az áldozat másik legjobb barátnője, Amber.

Ahogy haladunk előre Vivi képessége egyre jobban fejlődik, közben a további tragikus esetek is történnek.

A megoldás nagy meglepetést tartogatott, igazán örültem a nem sablonos befejezésnek. Olyan végkifejletet alkotott az írónő, amiért le a kalappal előtte.

Egy percig nem unatkoztam, igazán tempós "természetfelettis krimi". Simán egy ültő helyben elolvasható könyv.

A hozzá készült trailer:

A második rész Impostor néven fog megjelenni. Az amerikai megjelenés várhatóan jövő március.

Az eredeti borító ez lesz

A könyvért köszönet az Egmont Hungarynak!

Pontszám: 5*

Kiadó: Egmont-Hungary Kft.

Kiadás éve: 2012

Oldalszám: 239

Fordította: Barta Tamás

Eredeti cím: Slide (2012)

Benina: A boszorka démona

Bíborhajú II.

A történetről röviden:

Claire nevelője, David és Lin, a Vigyázó összeházasodnak. Az esküvő napja azonban végzetessé válik. Vulcan (Claire édesapja) rátámad lányára, a harc közben Kellan életét veszíti. Claire-t felemészti a gyász, képtelen túllépni szerelme elvesztésén. Egy nap a Bölcs különös ajánlattal áll elő. Claire átléphet a Hamuvilágba, ismert világának fordítottjába.

A boszorka fénye után nagy izgalommal vártam Benina sorozatának következő részét. Az első rész nagyon tetszett, így bíztam a hasonló folytatásban.

A könyv első fejezetétől az utolsóig peregnek az események. Akció akciót követ. A vidám kezdés egy-kettőre drámába fordul át. Kellan megölése kicsit meglepett, de biztos voltam benne, hogy majd a későbbiekben úgyis megoldódik majd ez is valahogy. Így ez a tragédia nem igazán sújtott le.

Claire önmarcangoló gyásza egy ideig természetes volt, de ahogy az idő múlásával semennyit sem lép előre, már kicsit sok volt nekem. Főleg annak fényében, ami a könyv végén történik (ezt nem lövöm itt le) és ott Claire viselkedése nem tükrözi az itt érzett fájdalmát.

Benina ismét nagyon jó ötlettel állt elő a Hamuvilág tekintetében. Tetszett az az elgondolás, hogy létezik egy olyan világ, ami az ismert világ teljes ellentéte. Az elképzelésen túl a Hamuvilág kidolgozása is tökéletes volt. Ennek a világnak a komorsága és a sivársága rányomta az egész könyv hangulatára a bélyegét. Ez folytonos borongósság érzését keltette bennem.

Az első résszel szemben itt már nemcsak Claire szemén keresztül látjuk a világot. Három szemszöget vezetett be az írónő, így Claire, Kellan és Wentworth szemszögei váltakoznak. Ez külön tetszett, mert így sokkal több dologra kapunk rálátást.

Valahogy az első részben Claire-t nem éreztem ilyen nagyszájú fruskának, itt ez a tulajdonsága nagyon szembetűnővé vált számomra és zavarni kezdett. Ezenkívül pikkeltem rá a makacssága miatt, illetve, hogy mindent és mindenkit semmibe vesz a nagy szerelmén kívül. A Hamuvilágban létező Kellan brutálissága sem tántorítja el céljától. Nem tudom, de az azért kicsit érdekes viselkedés volt szerintem Claire részéről, hogy nem baj, hogy Kellan össze-vissza veri, vagy fojtogatja, attól még egyáltalán nem haragszik rá.

Wentworth karakterének újabb elővétele miatt nagyon örültem. A saját szemszöge pedig csak hab volt a tortán. 

Szerencsére a főhősnőnk számomra negatív jelleméért kárpótoltak a folyamatos izgalmak, így csak úgy peregtek az oldalak. A Benina által megteremtett egyedi világ ebben a részben még tovább fejlődött. Kíváncsi vagyok miként folytatódik a történet A boszorka városában. Addig pedig csak reménykedem, hogy Wentworth ismét valahogy előkerül.

Pontszám: 4,5

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2011

Oldalszám: 398