Seabastian Fitzek: A terápia

A történetről röviden: A sztárpszichiáter, dr. Larenz kislánya rejtélyes körülmények között eltűnik. A férfi idegösszeomlást kap. Négy évvel később egy kis szigeten, Parkumon egy magazin interjújára való válaszadással próbálja végleg túl tenni magát a történteken. Ez azonban meghiúsul a titokzatos idegen nő, Anna Spiegel felbukkanásával, aki a férfitól kér segítséget skizofréniája kezelésében. A nő által elmesélt történet kísértetiesen hasonlít Larenz lányának esetére...

Sebastian Fitzek Ámokjáték című könyve óta szerettem volna elolvasni ezt a könyvét is, ami már korábban megjelent a Könyvmolyképzőnél. Az Ámokjáték is nagyon tetszett, így bíztam benne, hogy az író más könyvei is hasonlóan jók lesznek.

Az Ámokjáték a lélek aspektusán túl rengeteg akcióval dúsított regény. Ezzel szemben A terápia színtiszta lélekbúvárkodás.

Először azt hittem, csak egy "egyszerű" gyerekrablásos történet lesz, de ahogy haladtam előre az egész kezdeti elképzelésem a feje tetejére állt. 

A pszichiáter által elmesélt, Parkum szigetén történt események állandó bizonytalanságban tartottak. Végig nem lehettem biztos benne, hogy mi a valóság és mi nem. Kinek az agyszüleményei lehet az egész, vagy ha igazak az Anna Spiegel által felvázolt történések, akkor azok miképp történhettek meg. Ehhez a furcsa, egyfajta lebegős hangulathoz a szigeten tomboló vihar, az áramkimaradások borzongató, félelmetes hátteret adtak.

Az állandó bizonytalanság és Anna történetének újabb részletei annyira izgalomban tartottak, hogy tényleg alig tudtam letenni a könyvet. Larenz, ahogy segítséget kér magánnyomozó barátjától, az Anna által elmondottak egy része valóban beigazolódni látszik. Ez hatott először leginkább rám és azon morfondíroztam, hogy lehet, hogy a nő lesz az emberrabló, de a részletek néhol való eltérése ismét eltántorított.

A keretet adó jelenet, amikor Larenz az elmesélésbe fog, szintén folyamatosan foglalkoztatott. Kíváncsi voltam, hogy mi lesz a végkifejlete az elmondottaknak, hogy a jelen ilyetén alakult.

A történet végén, mikor minden részlet a helyére került, igencsak meglepődtem, majd az epilógus megkoronázta az egészet. Egyszerűen zseniális volt az egész.

Az eredeti borító

Az Ámokjáték is jó volt, de ez a könyv magasan túlszárnyalta. Fitzek könyvei a lélek mélyére kalauzolnak el. Csak azt bánom, hogy nem olvastam el korábban!

Pontszám: 5*

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2009

Oldalszám: 278

Fordította: Szakál Gertrúd

Eredeti cím: Die Therapie (2006)

Isabel Abedi: Sosem látott világ

A történetről röviden:
Otis, az építészet iránt lelkesedő tizenkét éves fiú, édesanyjával, a kozmetikusnő Cherilynnel New Yorkban él. Olivia, az iszákos anyjával pedig Berlinben. Egy nap Otis kirándulásra indul osztályával a Szabadság-szoborba, ahol gonosz osztálytársának köszönhetően elkeveredik a többiektől és egyedül marad a szoborban. Olivia a berlini Nyugat Áruházában bújik el és zárás után egyedül marad az óriás épületben. Egy pillanat alatt mindketten a szoborral, illetve az áruházzal együtt egy pincében találják magukat mégpedig mogyoróschips méretűvé zsugorodva.

A könyv januári megjelenése óta rengeteget hallottam róla a Pongrác Kiadó játékainak, illetve akcióinak keretében.

A borító alapján egy laza kis gyerekes mesére gondoltam, abból is inkább a fiatalabbak számára. Kellemes meglepetésként ért, hogy sokkal érettebb történetet kaptam helyette.

Mindkét főszereplőnk tizenkét éves gyerek, de sokkal inkább idősebbnek éreztem őket a cselekedeteik alapján. Simán beillettek mondjuk 18 éves tiniszereplőknek. Nagyon ritkán éreztem, csupán egy-egy mozzanat erejéig, hogy ilyen kis gyerekekkel van dolgunk.
Otis korához képest nagyon okos, kész építészeti lexikon. Olivia pedig annyi mindent tud a helikopterekről, mint egy pilóta.

Sokszor fordítottnak éreztem a szerepleosztást, és Otis helyett inkább az anyját éreztem gyereknek. Egy esetlen kis csitri érzetét keltette bennem, aki ráadásul sötét mint az éjszaka.

A történet elég gyorsan indult be, épp csak egy kis betekintést kaptunk a két gyerek életébe, máris a lovak közé csapunk. Könnyen bele tudtam képzelni magam a történetbe, úgy éreztem, mintha én is oda miniatürizálódtam volna Otisék mellé. Az első képeik, ahogy kezdik felismerni, hogy hová is kerültek valójában nagyon jól be lettek mutatva.

A nevezetességek leírása különösen megragadott. Aprólékosan kidolgozottak és sok olyan látványosság is előkerül, ami nem annyira ismert. Ennek külön örültem, sőt Magyarország szépségei is bekerülnek a miniatürizált épületek, illetve hidak közé. Az írónő a Gellért Szállót nagyon kedvelheti, illetve a Budapesti Állatkertet. A hídjaink közül a Lánchidat, a Szabadság hidat és az Erzsébet hidat válogatta be.

A könyv egész ötlete nagyon tetszett. A kivitelezés is tökéletes volt. Izgalmas, varázslatos ifjúsági regény.

A könyvet köszönöm a Pongrác Kiadónak!


Pontszám: 4,5

Kiadó: Pongrác Kiadó
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 487
Fordította: Tátrai Zsuzsa
Eredeti cím: Verbotene Welt (2006)

Derek Meister: Ghosthunter - Gyilkos Fény

Mystery-Thriller trilógia I.

A történetről röviden:
Ian haverjaival a Southend-on-Sea-ben található Királyi Légierő egykori bázisára oson be, egy széfet készülnek meglovasítani. A muri azonban nem várt eseményt tartogat. Ian éles biiiip hangot, majd vakító fényt lát meg az elhagyatott bázisban. Ezt rajta kívül más nem látja, illetve nem hallja. A fény tűzbe csap át. A lángok elől szerencsére sikeresen elmenekülnek. De ettől kezdve Ian élete megváltozik. Az éles hang és fény újabb támadásba lendül, és ha ez még nem lenne elég,  megkérdőjeleződnek apja halálának körülményei is. Ian legjobb barátjával a rejtély nyomába szegődik.

Már régóta szemeztem a könyvvel, és mivel idén január közepén megjelent a második része is, belevágtam az elolvasásába.

 

A történet négy szálon fut. Iannal Angliában, Chiyoval Japánban és Dr. Daniel Rheinberggel az Antarktiszon és az 5-ös számú beteg után nyomozó két férfival.

A fülszöveg alapján egy szellemekkel teli történetre számítottam, helyette nem teljesen ezt kaptam. De ez jó! A lények korántsem biztos, hogy szellemek, és ez a kétség izgalomba tartott a könyv végéig. Sőt még azután is abban tart, mert sorozat lévén nem kaphattunk választ mindenre az első részben. Ez a kötet inkább egyfajta bevezetés még, ahol sok mindent megtudhatunk, zajlik a nyomozás a kérdések után, de a megoldás is csak még több kalandot sejtet előre a következő részben.

Az első jelenet az elhagyatott hangárban azonnal megragadta az érdeklődésemet, izgalmas, sötét, rejtélyes és kicsit hátborzongató hangulatot adott kezdésnek.

Ian szimpatikus karakter volt számomra végig, míg haverját, Bpm-t kissé infantilisnak tartottam az elején, de a történet előrehaladtával kezdtem megkedvelni. Chiyo pedig mindig egy mangafiguraként jelent meg a szemeim előtt.

A nyomozás először egy kicsit lassan haladt, de a történet közepétől kezdve beindult. Megérte várni rá, mert olyan elméleteket kaptam, amire egyáltalán nem számítottam egy jó nagy adag fizikával egyetemben. Itt kezdett átalakulni a szellemes könyvnek induló történet valami egészen mássá. Ezen a fordulaton nagyon meglepődtem és megörültem neki.

A sok külön szál még nem koherens. Az Antarktiszon zajló események történetbe való kapcsolódására érdeklődéssel várok. Arra pedig egyáltalán nem gondoltam, hogy Chiyo része akképpen épül be, ahogyan az utolsó oldalakon az kiderült.

Külön örültem a részletes helyszínbemutatásoknak, ami sajnos nagyon sokszor elmarad vagy  igencsak felületes manapság. Így sokkal inkább bele tudtam magam képzelni a történetbe.

Ahogy egyre több kis részlet a helyére került, annál több újabb kérdés merül fel. Ez kíváncsivá tesz a második részre. Alig várom, hogy olvashassam. Mindenkinek ajánlom, akik egy egyedi, nem szimpla szellemtörténetre vágynak, hanem inkább a sci-fi műfaja felé hajló könyvre.

A könyvet köszönöm a Pongrác Kiadónak!


Pontszám: 5


Kiadó: Pongrác Kiadó
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 440
Fordította: Gémes Szilvia
Eredeti cím: Ghosthunter – Das Licht, das tötet (2009)

Sebastian Fitzek: Ámokjáték

A történetről röviden:
Jan nagy lépésre szánja el magát, meg szeretné kérni barátnője kezét. Mindent előkészít a nagy pillanatra, mikor megcsörren a telefonja. A vonal szakadozik sistereg, úgy véli Leoni az, de csak szavakat ért meg a lány beszédéből. A hívás közben csengetnek, egy rendőr hozza Leoni halálhírét. Jan nem nyugszik bele ebbe a képtelenségbe, minden követ megmozgat, hogy kiderítse mi történt. Nyolc hónappal később egy rádióban túszokat ejt, és a rádiós nyereményjáték keretében élőben közvetítik a túszdrámát. A túszejtő követelése pedig az, hogy találkozni akar Leonival.

Már a tavaly nyári megjelenésekor kinéztem magamnak ezt a könyvet.

A prológus, mely a rejtélyes telefonhívásról és a tragédia megtudásáról szól kellően felkeltette az érdeklődésemet. A látszólag képtelenség mögötti valóság kiderítése nagy izgalmakat ígért, így nagy kíváncsisággal kezdtem a nyolc hónappal később játszódó első részhez.

A túszejtés nem mindennapi. Jan egy népszerű rádiócsatornát szemel ki tette végrehajtására. A reggeli műsor keretében mindennap nyereményjátékot játszanak. A túszejtő ezt a játékot használja fel saját céljaira. Minden órában felhív egy tetszőleges telefonszámot és egy előre meghatározott jelszóval kell a telefonba beleszólnia a hívottnak. Ha akár hallót vagy egyéb mást mond, akkor vesztett és ez a hiba az egyik túsz életébe kerül.

Kapunk egy túsztárgyalót, Irát, aki épp aznap reggel akart véget vetni életének. Az alkoholista nő, lánya elvesztése miatt érzett gyászán képtelen felülkerekedni, magát okolja lánya tettéért.

Fitzek tökéletesen ábrázolja az érzelmeket, a szereplők lelkivilága teljesen elénk tárul. A kilátástalan helyzetben lévő, korábban sikeres pszichiáter, Jan végső kétségbeesésében követi el tettét, míg Ira is a szakadék szélén áll és nem lát semmi kiutat helyzetéből. A kényszerrel a rádióba cipelt Irának nem elég, hogy épp végső tette elkövetésében akadályozták meg, ráadásul az egyre jobban szorongató alkoholelvonási tüneteket is el kell viselnie, miközben rajta múlik, hogy szót tudjanak érteni a túszejtővel. És még ha ez nem lenne elég valami más módon személyesen is érintett az egész ügyben.

A feszültség az első fejezettől az utolsóig áthatja az egész könyvet. Fejezetről-fejezetre egyre több információhoz jutunk, amik folyamatosan megváltoztatják az addig bennünk kialakult képet. Semmi sem úgy van, ahogy azt korábban gondoltuk és ez állandó bizonytalanságban tartja az olvasót. Az alapjában véve is különös eltűnési eset egyre inkább bonyolódik, és a szálakból egy hatalmas, szerteágazó hálózat növi ki magát.

A Jan és Ira között zajló beszélgetések roppant érdekesek voltak, hiszen az egymással beszélgető mindkét fél pszichológus. Mindig egymás szavai mögé látnak és az egy irányú lelki meggyőzés, fokozatosan átalakul egy oda-vissza irányuló lélekbúvárkodássá.

Az utolsó oldalig kitartott az izgalom. A végső nagy meglepetésre álmomban sem gondoltam volna.
A lezárás mindenre választ adott. Ezáltal a kis részletek, amik korábban fel sem tűntek, teljesen más megvilágításba kerültek.

Az eredeti borító

Mesterien megírt thriller, folyamatos gondolkodásra és kombinálásra sarkall, egy perc nyugtunk sem lehet benne.


Sebastian Fitzek könyvei közül magyarul a Terápia című regénye jelent meg korábban a Könyvmolyképzőnél.




Az író mesél a könyvről:

Pontszám: 5*

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 398
Fordította: Szakál Gertrúd
Eredeti cím: Amok Spiel (2007)