Rupáner-Gallé Margó: Lányok a kastélyból

A történetről röviden: Arlene a csőd szélén áll. Adósságai tengeréből egyetlen kiutat lát, mégpedig a mostohaapjától való pénzszerzést. Így kénytelen visszatérni gyerekkora színhelyére - a Márai-kastélyba - melyhez fájdalmas emlékei kötődnek. Az egykori gyönyörű birtok mára elhanyagolttá vált és a helyzetére való egyetlen megoldás lehetősége is egycsapásra füstbe megy, hiszen a lány mostohaapja nagyon rossz állapotban van. Arlene gyerekkori legjobb barátja, Leon pedig cseppet sem meleg fogadtatásban részesíti a lányt...

Az Aba Könyvkiadó profilja elsősorban az elsőkönyves, magyar írók kiadása. A Lányok a kastélyból is ide tartozik, hiszen ez Rupáner-Gallé Margó első megjelent könyve. Mindig érdeklődve figyelem a kezdő írók első műveit, sokszor gyöngyszemekre sikerül akadnom. A fülszöveg alapján pedig egy kedves, romantikus történetnek tűnt, így bele is vágtam az olvasásába.

A könyv elején Arlene mind anyagi, mind lelki szempontból a szakadék szélén áll. A sok stressztől való kimerültsége miatt a szerető gondnok házaspár kezei közt kipihenheti magát. Először azt hittem, hogy csetlése-botlása csak a kimerültségének köszönhető, de ez a későbbiekben sem szűnt meg, úgyhogy egy kissé kétballábas főszereplőnőt kapunk, aki nehéz szívvel gondol vissza gyerekkora megpróbáltatásaira. Anyja férjhezmenetelével a kislány izgatottan várta az új otthonát, de egyáltalán nem az a szerető család fogadta, amilyet várt. Féltestvérei, a két elkényeztetett lány, Dália és Izadóra folyamatos sértéseinek és lenézésének céltáblájává vált. Ebben a nehéz helyzetben igazi lelki társra talált Leon személyében, akivel sülve-főve együtt voltak. Anyja elvesztésekor a tizenhét éves Arlene-t elküldték a háztól soha nem látott rokonaihoz Londonba. A köszönés nélkül való távozását mind a mai napig nem tudja feldolgozni Leon, ezért fogadja annyira hidegen a lányt.

Már Arlene kastélyhoz való utazásakor felfigyeltem arra, hogy az írónő nagyon szépen írja le a tájat. Gazdag és igényes nyelvezetben fogalmaz. A környezetet olyan módon tárja elénk, hogy a szemeim előtt lebegett mind a kastély, mind az azt körülvevő táj.

Először megütköztem azon, hogy szereplőink miért nem magyar neveket kaptak, majd ahogy haladtam előre és sorra kerültek elő az új karakterek, akikről ez már nem volt elmondható, úgy rájöttem, hogy valamiképp két főhősünk nem magyar származású lehet. A könyv végére ki is derült, hogy Leon görög származású, míg visszalapozva a könyv elejére kibogarásztam, hogy Arlene a Londonban élő anyai rokonai miatt rendelkezik angol névvel. A többi szereplő nevei magyarok ugyan, de néhány kivétellel egyik sem egy hétköznapi név (Abelárd, Izadóra, Dália, Edvárd...). Egy másik észrevételem is volt a nevekkel kapcsolatban, mégpedig a gondnok házaspárnál. Az asszony Bella, míg a férj Edvárd, nem tudom, hogy csak én vagyok ezzel így, de nekem az alkonyat főszereplő párosa jutott róluk eszembe. (Ezt nem gondként említem, csak megjegyzés.)

A történet alakulása nem okozott meglepetéseket, egy egyszerű, kiszámítható mederben folytak az események. A hangsúly inkább főhőseink egymásra találásának folyamatán volt. Az állandóan ellenségesen viselkedő Leonból sokszor elegem lett. Az nyílt titok volt, hogy érzelmeit igyekszik ezzel a viselkedéssel leplezni, de szerintem többször is túllőtt a célon és olyan sértéseket vágott Arlene fejéhez, ami véleményem szerint megbocsáthatatlan. Arlene ezzel szemben, jó hogy megsértődik valamelyest, de aztán mégiscsak egy újabb olyan helyzetet teremt, ahol újra a földbe tudja tiporni a férfi. Kettejük szócsatái és az olykor előforduló éles váltás, hirtelen felnevetés nekem valahogy nem illett össze.

A jellemek fejlődésére próbálja a legnagyobb hangsúlyt fektetni az írónő. Abelárd elhunytával a lányok kezébe kerülő örökség megszerzésének feltételei voltaképp eszközként szolgálnak az írónő kezében ennek a fejlődésnek az elősegítéséhez. A közös cél érdekében való együttműködés segíti összekovácsolódni a testvéreket és fokozatosan eltörli a született Márai lányok gonoszkodásait.

Nem tudtam róla, így meglepetésként ért az utolsó oldalon, az a mondat, hogy folytatása következik. Egyébiránt szerintem önmagában is megállja a helyét a kötet, de meglátjuk, hogyan folytatja az írónő Arlene történetét.

A borítóra szavazást indítottak annak idején, négy lehetséges változatra lehetett szavazni. Szerintem a legjobb alternatíva lett a befutó.

Az írónő általános iskolai némettanárként dolgozik. Gyerekkora óta írogat. A Lányok a kastélyból című könyvét egy áramszünetnek köszönhetjük. Ekkor kezdte el Arlene történetének megalkotását. A következő rész – Nászajándék Salzburgból – borítójára már lehet szavazni az írónő hivatalos facebook oldalán.

Pontszám: 4

Kiadó: Aba Könyvkiadó

Kiadás éve: 2012

Oldalszám: 152