A történetről röviden: A kanadai Ontarioban található Leafordra egy nap hatalmas tornádó csap le. A vihar napján egy ismeretlen, terhes nő állít be az amúgy is zsúfolt kórházba és egy ikerpárnak ad életet. A két kislány azonban nem hétköznapi, craniopagus ikrek, akik a fejüknél fogva össze vannak nőve. A Lányok cseppet sem hétköznapi életének történetét követhetjük végig a könyvben, önéletrajzi formában...
Először a könyv borítóján akadt meg annak idején a szemem, majd egy akcióban sikerült is beszereznem. Azóta várakozott a polcomon, míg végül idén nyáron nekiálltam elolvasni.
Mindenképpen egy különleges, egyáltalán nem hétköznapi történetre számítottam, ami így is lett.
A két lány életének történetét mindkettejük szemszögéből ismerhetjük meg, de a főszerep mégis inkább Rose-é és közé ékelve Ruby egy egy rövid írása került beollózásra. Bevallom, az olvasás előtt nem néztem utána, hogy van-e valami igaz történet alapja-e a könyvnek vagy sem, így végig nem tudtam eldönteni, hogy a lányok valóban éltek-e vagy sem. Most itt ezt azért nem árulom el, ha korábban nem néztetek utána Ti sem, legyen meglepetés.
A történet nem egyenes vonalban halad előre, Rose aszerint válogatta össze az elmesélt történeteket, amiket fontosnak tartott az életükből. A múlt elmesélése közben egy-egy fejezet erejéig a jelenükbe is belepillanthatunk, ők a világon a leghosszabb kort megért craniopagus ikerpár, 30. életévük küszöbén állnak.
A két lány sok tekintetben egymás ellentéte, míg Rose inkább a könyvek iránt érdeklődik, addig Ruby kedvencei inkább a filmek és sorozatok. Rose nagy baseball rajongó, Ruby pedig egyáltalán nem lelkesedik ezért a sportért. Ezeken kívül még sorolhatnám, mennyire nem hasonlítanak egymásra, de kisebb surlódásaik ellenére egymás legjobb barátai.
Rose elmeséléséből tökéletesen kirajzolódik mindkettejük jelleme, ugyanúgy ahogy az őket örökbefogadó házaspár, Lovey néni és Stash bácsi alakja. Annak ellenére, hogy a lányokat édesanyjuk születésük után elhagyja, nagyon boldog családban nőnek fel, a néha kicsit bohókás házaspár gondoskodásában és nagy szeretetben.
Végig azon gondolkoztam, hogy miképp zárul a könyv. Végül nem azt kaptam, amire számítottam, de az önéletrajzi forma miatt teljesen lezárt valóban nem lehetett. Kicsit hirtelennek tartottam a befejezést, kíváncsi lettem volna a lányok egész életére, de ezzel a véggel kellemes érzéssel csuktam be a könyvet.
Mindenképp egy nagyon elgondolkoztató könyv. A sok-sok nehézség ellenére a lányok mégis megtalálják az életben az örömöt és boldog életet élnek. Nagyon illik rá az az idézet, ami a borító elején szerepel:
" Mesteri történet. Jobb ember lesz tőle, aki elolvassa" Metro (Toronto)
Bal oldalon az amerikai, jobb oldalon a kanadai borító látható:
 |
| Forrás: lorilansens.com |
Pontszám: 4,5
Kiadó: Pioneer Books
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 398
Fordította: Spiegl Máté
Eredeti cím: The Girls (2005)
