"Amikor a papír látja, mennyi sötét foltot ejtett rajta a fekete tinta, bizony kesereg; pedig a tinta megmutatja neki, hogy csupán az általa ráírt szavak miatt őrzik meg őt." (Leonardo da Vinci)
Véget ért a szavazás, melyen arról döntöttetek, hogy mi legyen a nyereménye az újévi játéknak.
Marie Lu: Legenda című könyve kapta a legtöbb szavazatot, így most érte indul a játék. A résztvevők között egy példány kerül kisorsolásra.
Marie Lu és könyvének borítója
A játékra való jelentkezés menete:
Légy a blog követője. (Oldalt a követők modulnál tudsz feliratkozni.) Amennyiben korábban már feliratkoztál, akkor természetesen nincs ezzel most dolgod.
Nyomj egy tetsziket a blog facebook oldalára. Itt is érvényes, hogy ha már korábban megtetted, akkor nincs dolgod.
Amint megvagy, küldj egy e-mailt a sivatagirozsakonyv@gmail.com e-mail címre. Az üzenetben írd le, hogy milyen néven lettél az oldal követője, valamint a facebook-on milyen névvel szerepelsz az oldalt tetszikelők között. (Ha korábban már követője lettél az oldalnak, illetve a facebook oldalának, akkor ezeket a neveidet írd be az e-mailbe.)
Az e-mailbe írd be a következő kérdésre adott válaszodat is: Milyen származású a Legenda című könyv írónője?
a., amerikai
b., japán
c., kínai
A játék 2013. február 10-én éjfélkor zárul. Sorsolás: február 11-én.
A történetről
röviden: Anna Pigeon sérülten és meztelenül ébred egy
víznyelő aljában. Akárhogy is próbálkozik, nem emlékszik arra,
hogy miként került a mélybe. Mindene fáj és a kiszáradás
szélén áll. A talált víz pedig nem csupán tiszta víz, Anna
arra gyanakszik, hogy hallucinogén anyagokat is tartalmaz. Ekkor
Anna még nem is sejti, hogy még mi vár rá a víznyelő mélyén...
A Cor Leonis Kiadó őszi
megjelenései között figyeltem fel a könyvre. Nevada Barr-tól
korábban már olvashattunk, a 13 ½ című könyve jelent meg a
Kiadónál.
Az Ördögkatlan az Anna
Pigeon sorozat előzménytörténete. A sorozat már tizenhat kötetet
számlál. Nagyon örültem annak, hogy nálunk az előzménnyel
kezdi meg pályafutását a sorozat.
A fülszöveg alapján
úgy éreztem, izgalmakban bővelkedő történettel állok szemben.
Éppen annyit árult el a kezdő képekből, amennyi kellően
felcsigázott. Mi történhetett Annával? Hogy került a víznyelő
mélyére? Az, hogy kijut-e, az nem volt kérdés, hiszen ha nem,
akkor nem létezne Anna Pigeon sorozat. De, hogy ez miként fog
bekövetkezni, azt csak találgathattam.
A történet helyszíne a
Powell-tó sivatagos, tikkasztóan meleg partszakasza, Dangling Rope.
Itt vállal nyári idénymunkát Anna, a New York-i nyüzsgő
forgatag után. A tó strandjainak és partjának tisztán tartása a
feladata a nyári munkásoknak. A partihajókon bulizó fiatalok és
a nyaraló családok nem igazán törődnek azzal, hogy hol végzik
el szükségüket. Ennek kilószámnyi eltakarítását végzi Anna
és lakótársa Jenny.
A tájleírások olyan
aprólékosak, hogy úgy éreztem minden szögletét és apró
bemélyedését ismerem már a kanyonoknak. A párbeszédek így
sokkal inkább kevesebb, inkább leírja az írónő szereplőink
érzéseit és gondolatait. A karakterek lelkének bemutatására
nagy hangsúlyt fektet az írónő.
Anna bántalmazójának
kilétére hosszan csak tippelgethetünk, és a történet végén is
nyitva marad néhány kérdés. Kíváncsian várom Anna életének
folytatását. Az Oroszlánkörmök hamarosan megjelenik.
Sivatagi, perzselően forró helyen játszódó krimi, aminek olvasása közben teljesen kikapcsolódtam a téli hidegből.
Az eredeti borító
A borítóról: Nem az eredeti borítóval jelent meg nálunk. Nekem mindkét változat tetszik. Mikor az ember a magyar kiadás borítójára pillant, azonnal elképzelheti, hogy Anna mit láthatott, mikor felnézett a víznyelő mélyéről. Az eredeti ezzel szemben inkább a katlanokat mutatja.
Aranyos apró méretű a kivitele, ideális könyv utazáshoz. Viszont a kis külső megtévesztő. Sűrű sorok, keskeny margó és vékony lapok köszönnek belül szembe. Így egyáltalán nem egy rövidke kis olvasmány.
Az írónőről: Nevada Barr 1952-ben született Nevadában. Nevét nem innen kapta, hanem apja kedvenc regényének szereplőjéről. Az élethű, aprólékos bemutatások nem alaptalanul születtek, mivel az írónő nemzeti parkokban folytatott munkája során első kézből szerzett tapasztalatokat.
Az Újévet nyereményjátékkal szeretném köszönteni. Január folyamán kezdetét veszi a játék.
Első körben szavazhattok, hogy melyik könyv legyen a nyeremény. A jobb oldali menüsávban találjátok a szavazást. A felsorolt hat könyv közül válasszátok ki azt, amit a legjobban szeretnétek!
Szavazni január 6-án éjfélig lehet, utána a válaszok alapján a legtöbb szavazatot kapott könyvért indul majd a játék.
Azt hittem idén kevesebb könyvet olvastam, mint tavaly, közben ahogy nézem az idei olvasmányaim polcát molyon, ez nem így van. Nem tudom miért éreztem így... Összesen 58 könyvet olvastam idén.
A tavalyi évösszegző bejegyzéshez hasonlóan szeretnék idén is egy YA, illetve egy felnőtt kategória legjobbját választani, de bővíteném a listát, és további kategóriákban is megnevezném az idei év legjobb, illetve legrosszabb könyveit.
Kezdjük a legjobb YA regénnyel. Nem volt könnyű a választás, sok jó könyv akadt a kezembe. Végül A kör mellett döntöttem. Teljesen magával ragadott a könyv, mind a történet, mind a leírás nagyon igényes és külön tetszett, hogy nem lehet meghatározni egy központi főszereplőt.
A legjobb regény címét felnőtt kategóriában a Lélektelen kapja. Imádtam a vicces stílusát.
Nagyon szeretek a szépséges borítókban gyönyörködni, így mindenképp szeretném az idei év szerintem legszebb borítóval rendelkező könyvét is megmutatni. Itt két könyveit is megneveznék. Képtelen vagyok köztük dönteni, mindkettő más-más szempontból a legszebb. Cynthia Hand Angyalfény című könyvének a borítón kívül a kivitele is gyönyörű. A borítón található ezüstözött dombornyomott betűk elvarázsoltak. Másik szempontból pedig Itó Projekt Harmónia című könyvének annyira egyedi a borítója, hogy azonnal megkapja a tekintetet.
A legjobb sorozat, amibe idén kezdtem. Úgy érzem ezt a kategóriát a legnehezebb eldöntenem. Sok-sok gondolkozás után Veronica Roth: A beavatott sorozata lett.
A legjobb, magyar írótól olvasott könyv: Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn.
És van, amikor a külcsín nem egyenlő a belbeccsel...
Erre példa Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz című könyve. A gyönyörű borító és kivitel azonnal elvarázsolt, majd a fülszöveg is tovább csigázta a fantáziámat. A leírás valóban nagyon igényes is volt, de az átütő erejű történet sajnos elmaradt. Elég nagyot csalódtam benne.
Idén nagyon sok jó könyvvel találkozhattam. A pozitív élményeim jóval nagyobb arányban vannak a negatív olvasás élményekkel szemben.
Bízom benne, hogy jövőre sikerül ismét sok-sok gyöngyszemmel találkoznom!
A történetről
röviden: A Lányok a kastélyból című első részben Arlene
Harris történetét követhettük végig. Most, a Nászajándék
Salzburgból című részben egyik testvére, Dália kap főszerepet.
A magányos lány szeretne végre révbe érni, keresi önmagát,
sokat rágódik a múltján, azokon a tettein, amiket azóta már
megbánt. Közben gőzerővel működik a Márai-kastélyból
kialakított szálloda, ami a lányok teljes erejét leköti és
Arlene esküvője is közeleg...
Az első rész kellemes
kikapcsolódást nyújtott, így ettől a kötettől is hasonló
könnyed stílust vártam. Így is lett. Egy hasonlóan kis rövid
regénnyel állunk szemben, így akár könnyen végigolvasható egy
ültő helyben is.
Dália nővérének
esküvőjére különleges ajándékot szán, ezért felkutatja a
porlepte padláson a rég elfeledett emlékeket. Ekkor bukkan rá egy
naplóra, amiben olyan titkok rejtőznek, melyet a feje tetejére
állítják Arlene eddigi életét. A naplóban talált információk
alapján nyomozás veszi kezdetét, melyben Dália játssza a
kulcsszerepet és ez egyben saját életének mérföldkövét is
jelenti.
Az első részben Arlene
és Leon szerelme kölcsönös ellenszenv mögött rejtett romantikus
érzelmek lassú felismerésével bontakozik ki. Így mikor Dália
élete is hasonlókat tartogat a szerelem területén, úgy éreztem,
hogy akár az első részt is olvashatnám csak éppen most nem
Arlenevel történnek az események. Mintha az első rész romantikus
szálának a klónját olvastam volna. Itt is sárral dobálják
egymást főszereplőink. Olyan sértéseket vágnak egymás fejéhez,
ami a való életben szerintem inkább örök gyűlölethez vezetne,
mintsem egy jól működő kapcsolathoz. Jobban örültem volna egy
más jellegű szerelem kibontakoztatáshoz.
A fogalmazás továbbra
is nagyon szép leírásokkal tarkított. A helyszínek bemutatásakor
könnyen el lehetett képzelni a gyönyörű Márai-kastélyt,
illetve a többi szemet gyönyörködtető helyet, ahol főszereplőink
megfordulnak.
Egy mozgalmas nap utáni,
borongós estére kellemes kikapcsoló élményt nyújt.
A sorozat harmadik része
Malom a tónál címmel hamarosan megjelenik.
A történetről
röviden: A távoli jövőben egy erődház menedékében éli
életét Pippa Kenn. A lány apja elvesztése után, öt éve teljes
magányban tölti napjait. A házon kívül a sápadtak leselkednek
rá, folyamatos ébrenlétet kíván egy-egy kimerészkedés. Egy nap
sérült idegent pillant meg a ház előtti mezőn. Ez gyökeresen
felforgatja Pippa magányban töltött életét...
Kemese Fanni A napszemű
Pippa Kenn című regénye a Könyvmolyképző Kiadó által
szervezett Aranymosás Irodalmi Pályázat egyik győztese. Fannit
könyves blogger korából ismerem, ekkor még nem is sejtettem, hogy
nem sokkal később saját könyvét olvashatom. A pályázat során
már olvastam a benevezett prológust, ami nagyon felkeltette a
figyelmemet. Csak remélhettem, hogy végül majd az egész
történetet is olvashatom.
A prológus letaglózó
erővel hatott rám. A szívszorító jelenet után éveket ugrunk.
Ekkor Pippa már öt éve teljesen egyedül él. Ez a magány sokszor
a teljes kétségbeesés szélére sodorja a lányt. Érthető módon
kilátástalannak látja életét. Az egyedüllét a Legenda vagyok
című film érzését keltette bennem.
Fanni egy olyan negatív
jövőt tár elénk, ahol egy mesterséges vírus az emberiség nagy
részét kiirtotta. Akik úgynevezett életkapszulát ültettek a
szervezetükbe, a hosszú élet és a fiatalos külső érdekében,
azok zombihoz hasonlatos dühös lényekké váltak. Ők a sápadtak,
akik az elveszett emberségük miatt érzett düh miatt kegyetlen
gyilkológépekké váltak. Már az ötlet is egyedi szerintem és a
világfelépítés nagyon jól kidolgozott.
Több szemszögből
láthatjuk a történéseket. Két főszereplőnkön kívül olykor
más mellékszereplők szemszögeivel is találkozhatunk. Ez külön
tetszett.
Pippa egy erős,
talpraesett karakter, akit életének viszontagságai megedzettek.
Rendkívül ügyes harcos. Teljesen önellátó, mindent képes
megoldani. Nem számíthat senki segítségére, így kénytelen az
élet minden területén helyt állni. Rubent a regény elején elég
idegesítőnek éreztem, de szerencsére az a mitugrász, akit akkor
megismerhettem, csakhamar éretté vált.
A romantikus szál pont
olyan volt, amilyennek lennie kellett. Főszereplőink eleinte egymás
iránt való ellenszenve, bizalmatlansága szép fokozatosan múlik
el és fedezik fel, hogy az első megítélésük óta másképp
látják a másikat. Pippa hosszú magánya miatt teljesen érthető,
hogy bizalmatlan minden idegennel, nem könnyen alakít ki
kapcsolatokat és ezt csak lassan tudja leküzdeni. Látszik, hogy a
születése óta belenevelt szabályok mekkora hatást fejtenek ki
rá. Az apjától tanult, mantraként ismételgetett szabályok
akarva-akaratlanul megjelennek a lány gondolataiban.
Szép számmal vannak
benne borzongatós jelenetek. Az elhagyatott házban játszódó
képek hatottak rám leginkább. Hirtelen, ijesztgetős horror film
jelenetként jelent meg a képzeletemben. De a sápadtak hirtelen
felbukkanásai is jókora ijedelmet okozhatnak filmes
megjelenítésben.
A katasztrófa előtti
világ fejlettségi szintjében sok, ötletes újítással is
találkozhatunk Fanni elképzelésében. A legjobban a szappanbokor
tetszett. De vannak a géntechnológia által jobbá tett növények
is. A „régmúlt időkről” Pippa csak az erődház hatalmas
könyvtárában fellelhető könyvekből meríthet tudást.
Kemese Fanni
Mint ahogy a prológus,
úgy az egész könyv végig izgalmas volt, a folyamatos sápadt
veszély egy pillanatra sem engedett ellazulni. Pippáék minden kint
töltött percében előugorhatott egy „dög”. Úgy olvastam
volna még tovább, sajnáltam, hogy a végére értem. Nagyon várom
a folytatást, szeretnék újra elmerülni Pippa történetében.
Gratulálok Fanninak, engem nagyon megfogott a könyv, örülök,
hogy olvashattam!
A borító:
Kialakításának mozzanatait folyamatosan nyomon követhettük Kemese Fanni
és a Vörös Pöttyös facebook oldalán egyaránt. A végleges
borító szerintem jól sikerült. A képen szereplő lányra
teljesen illik Pippa leírása. Ez a kép hatott rám végig, mikor
olvasás közben Pippát képzeltem el. Egyedül a sárga szemét én
rikítóbb, erőteljesebb színűnek gondoltam el.
A történetről
röviden: 1914 nyarán az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét,
Ferenc Ferdinándot és feleségét Zsófiát Szerbiában megölik.
Fiuk, Sándor menekülni kényszerül, a németek elől, egy lépegető
segítségével. Deryn Sharp lány létére katonai pályára
szeretne lépni, így fiúnak öltözve kadét vizsgára készül. A
vizsga azonban nem úgy sikerül, ahogy azt eltervezte. A huxley,
amivel a levegőbe emelkedett, elszabadul és a Leviatán nevű
léghajó menti ki szorult helyzetéből...
Az Ad Astra Kiadó őszi
megjelenései között figyeltem fel rá, a legjobban várt könyv
volt. November végére jelent meg. Scott Westerfeld neve már az
első pillanatban ismerősnek tűnt. Nálunk a disztópia sorozata, a
Csúfok jelent meg korábban.
A Leviatán steampunk
trilógia. A műfajban először a Lélektelenhez volt szerencsém,
ami egy csapásra megkedveltette velem. Így bíztam benne, hogy
ismét hasonlóan jót olvashatok most is.
Sőt! A reményeimet
messze túlszárnyalta a regény.
Westerfeld egy olyan
alternatív múltat tár elénk, ahol Európa két nagy részre
oszlik. Léteznek a darwinisták, akik különböző élőlények
keresztezéséből olyan állatokat alkottak, amik minden feladatot
képesek ellátni. A füstös, koszos levegőt okozó gyárak
teljesen eltűntek, helyüket a környezetet cseppet sem veszélyeztető koholmányok vették át. A másik oldalon a
barkácsok állnak, akik elképesztő méretű és képességű
gépeket alkotnak.
Mindkét oldal gépeit,
illetve fajzatait teljes részletességgel megismerhetjük. Az író
minden apróságot tökéletesen leír. Ez a könyv elején még
furcsa volt nekem, majd egyre jobban beleéltem magam ahogy mindent
magam elé tudtam képzelni. A könyvet a párbeszédek helyett a
leírások uralják.
E/3-ben készült a
könyv. Kezdetben fejezetenként ugrálunk Sándorral, illetve
Derynnel történtek között. Majd ez a két szál összeáll eggyé.
Akcióban nincs hiány,
az események végig pörögnek. Nem vagyok a háborús regények
nagy rajongója, de itt a harcok mennyisége egyáltalán nem zavart.
Az elképzelt szerkezetek működése teljesen lekötötte a
figyelmemet.
Gondoltam, hogy a
romantikus szál nem igazán lesz hangsúlyos. Így is lett. Épp
csak egy pici bizsergés a főszereplőink között. A következő
részben ez biztosan tovább fog majd fejlődni. A második rész
2013 tavaszára várható, Behemót címmel.
Az utószónak külön
örültem. A regény hátterében álló köztudott történelmi
eseményeken kívül sok apró, érdekes tényt megtudhatunk, amik
valóban úgy történtek, ahogy a regényben olvashatjuk. Meg persze
az is kiderül, hogy mi volt kitaláció.
Ennyire igényesen,
mindenre kiterjedően megalkotott világkidolgozást ritkán látni.
Az eredeti borítók
A
borítóról: Mikor először megláttam a könyvet,
meglepődtem, nem gondoltam, hogy ilyen vaskos regény lesz. A
kivitel gyönyörű: kemény borító, védővel. Szép Leviatán
könyvjelző is lapul benne. A borítókép a Kiadó egyedi
borítóinak világát követi. Tökéletesen illik a könyvhöz.
Ahogy kinyitottam, az első oldalon szembetaláltam magam Európa
térképével, ami szemlélteti, hogy az egyes országok melyik
oldalon állnak (darwinisták vagy barkácsok). Nagyon sok
illusztráció teszi még szebbé a könyvet, Keith Tompson munkái. Nekem
nagyon sokat segítettek a nem mindennapi élőlények és
szerkezetek elképzelésében.
Scott Westerfeld
Az íróról:
Scott Westerfeld 1963-ban született Dallasban. Sci-fi író,
legnagyobb sikereit ifjúsági regénysorozataival érte el. Sok
műfajban kipróbálta már magát. Írt disztópiát, hard sci-fit,
science fantasyt, cyber- és steampunk könyveket is. Első regényét
1997-ben írta Polymorph címmel. Felesége szintén író, ifjúsági
regényeket ír.
Ezúttal a szokásos havi új könyveimről szóló bejegyzést a karácsonyi könyvajándékokkal együtt írom.
Decemberben a Könyvmolyképző Kiadó virtuális adventi kalendáriumot készített. Az egyes ablakok alatt mindig kaptunk egy újonnan megjelent könyvük részletét, valamint mellette egy aktuális, néhány napig tartó extra akció rejtőzött. Ezekből kerültek ki az idei ajándékaim.
A Partvidékiek a legújabb Joanne Harris regények, a Csokoládés barackon kívül a másik, még hiányzó darabom a Joanne Harris gyűjteményemből. Nagyon köszönöm @szilvamag, nagy meglepetés volt a tegnapi ajándékbontáskor!
A napszemű Pippa Kenn a korábbi, novemberi új polclakók között már szerepelt, de ide is bekerült, mivel a karácsonyi ajándékaim egyike lett.
Karácsony előtt, december 20-án 16:00-kor dedikált Fábián Janka a Mammut I-ben újonnan nyílt Ulpius-ház Könyvesboltban. A dedikálást már régóta olvashattuk az Ulpius-ház Könyvkiadó hírleveleiben.
Nagyon örültem, hogy a vidéki helyszínek után, ismét lesz pesti dedikálása is az írónőnek.
Korábban, az Emma trilógia második részének (Emma fiai) megjelenésekor találkoztam az írónővel egy író-olvasó találkozó keretében a Poszonyi úti Ulpius Könyvesboltban. Így mostanra szép mennyiségű új, dedikálásra váró könyv gyűlt fel. A múlt heti dedikálásra egy szatyornyi könyvvel készültem.
Az írónő következő könyvét, az Adél és Alizt előreláthatólag jövő év tavasz végére, nyár elejére várhatjuk.
December 1-én ellátogatott Magyarországra Simone Elkeles. A nem mindennapi esemény a Károly körúti Alexandra Könyváruház Kávézójában került megrendezésre.
Az első két rész magyar borítója, valamint a harmadik amerikai borítója.
Az előzetes tervek szerint egy rövid beszélgetés után került volna sor a dedikálásra, de Simone nagyszerű prezentációval készült, így sokkal hosszabbra nyúlt az írónővel való ismerkedés.
Egy körülbelül fél órás diasort vetített le nekünk, amit nagyon érdekes és vicces történetekkel tarkított. Megnézhettük a Perfect Chemistry sorozat mindhárom részének könyvtrailerét, illetve Simone elmeséléséből nagyon sok háttér információt is megtudhattunk a forgatásokról.
Simone-nak a Perfect Chemistry sorozaton kívül van egy másik, kevésbé ismert sorozata is, amiről szintén szó esett a vetítésen.
A bemutató után szabad kérdezz-felelek kezdődött, ahol a kérdést feltevők tollakat, majd könyvjelzőket kaptak. Ez a rész annyira sikeres volt, hogy nem is került minden kérdés sorra, mégis majdnem egy óráig tartott.
A könyvek fordítója, Neset Adrienn tolmácsolta nekünk Simone szavait, de az írónő nagyon szépen beszélt, könnyen érthető volt.
Végül elkezdődött a dedikálás, jó hosszú sorban állással, de nem bántam meg, a dedikált példányok megérték. Minden résztvevő ajándék posztert kapott, amin mindhárom Fuentes testvér látható.
Nagyon örülök, hogy részt vettem az eseményen, felejthetetlen élmény volt!