The Dark Divine I.
A történetről
röviden: Grace Divine a Rose crest-i tiszteletes lánya.
Családjuk a legnagyobb békében és kiegyensúlyozottságban él,
de a felszín alatt egy olyan eset rejtőzik a múltból, amiről
sohasem beszélnek. Évekkel korábban a hányattatott sorsú
szomszéd fiú, akit szinte saját gyereküknek tekintett a Divine
házaspár, nem szívesen látott személy lett. Arról azonban
Gracenek fogalma sincs, hogy családja miért gyűlöli ennyire
gyerekkori legjobb barátját. Egy nap a fiú újra felbukkan, ami
felborítja a Divine család, legfőképp Grace életét...
A könyv egy trilógia
első része, ami körülbelül másfél-két évvel ezelőtt jelent
meg a Könyvmolyképzőnél. Azóta a további két kötet is
megjelent. A megjelenésekor már felfigyeltem rá, csak valahogy
mindig nem került rá sor, de mikor megláttam a könyvtárban,
tudtam, hogy itt a ragyogó alkalom az elolvasására.
Őszintén szólva nagyon
sok rosszat és csak kevés dicséretet hallottam a sorozatról, de
ez csak még jobban kíváncsivá tett. Így nem óriási
elvárásokkal, de érdeklődve kezdtem bele. Örülök, mert
pozitívan csalódtam benne. Vannak hibái, meg sablonos elemei, de
nagyon jó kikapcsolódást nyújtott. A tetszésemhez minden
bizonnyal hozzájárult az is, hogy mostanában sok nehezebb, vagy
nagyon tudományos nyelvezetű könyvhöz volt szerencsém, amik után
már vágytam az üdítően ható, kevésbé megterhelő olvasmányra.
Grace szemszögén
keresztül kísérhetjük végig az eseményeket, ami kiváló
lehetőséget adott főszereplőnk aprólékos megismerésére.
Szerencsére nem volt az a tipikus idegesítő főhősnő. Csak azt
nem értettem, hogy még mennyi jel kell neki arra, hogy összerakja
a képet arról, hogy mi is valójában Daniel.
Tetszett a vérfarkasok
mitológiájának bemutatása. Kellő hangsúlyt fektetett az írónő
a történelmük felvázolására. A sok vérfarkasos könyvek között
szerintem sikerült egyediséget is belecsempészni.
Mivel Grace apja a helyi
lelkipásztor, így a család erősen hívő. Az egész könyvet
áthatja a vallásos színezet.
Sablon volt benne, több
is, de nem annyi, hogy ezen teljesen fennakadjak. Az új fiú sablon
ugyan megjelenik, de nem az a teljesen megszokott fajta, hanem ebben
az esetben egy régi jól ismert arc újbóli felbukkanásáról van
szó. Kapunk erdőben futós, fára mászós, utolsó pillanatban
leesésből elkapó jeleneteket a természetfeletti képességek
érzékeltetésére. Ja és az elmaradhatatlan bál.
Egyáltalán nem
unatkoztam, végig teljesen elmerültem a történetben. A befejezést
félig-meddig várt volt, de nem teljesen. Meglepetéssel is
szolgált, ami kíváncsivá tesz a folytatásra. Örülök, hogy
elolvastam, és nem tántorított el tőle negatív kritika.
Kép forrása: www.breedespain.com |
Az írónőről:
Bree DeSpain már tinédzserként történeteket írt. A barátai
izgalommal várták történetei folytatását. A tanárai mindig
mondták neki, hogy írónak kellene lennie, de Bree úgy vélte,
hogy íróvá csak különleges emberek válhatnak, így ügyvéd
szeretett volna lenni vagy más hasonló foglalkozást akart
választani. A főiskola alatt fedezte fel újra az írás örömeit.
A döntő lökést az adta meg, mikor autóbalesetet szenvedett, és
rájött arra, hogy az élet túl rövid arra, hogy az ember ne azt
csinálja, amit szeret. A lábadozása alatt a férjétől kapott egy
használt számítógépet, amin írni kezdett. Jelenleg az Utah
állambeli Salt Lake Cityben él férjével és két fiúgyermekükkel.
A
borítóról: Az eredeti borítóval jelent meg nálunk
is. A könyv tartalmához ugyan nem tudom miképp illik, mindenesetre
nekem nagyon tetszik a trilógia mindhárom borítója.
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadó
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 328
Fordította: Farkas
Orsolya
Eredeti cím: The
Dark Divine (2009)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése