A történetről
röviden: A jövőben olyan világ alakult ki, ahol az emberek
állandó belső megfigyelőrendszer segítségével tökéletes
egészségben tudják leélni életüket. Nincsenek betegségek,
nincsenek se túl sovány, se túl kövér emberek. A társadalmat
áthatja a béke, hiszen ebben a világban egy kontaktlencse
segítségével minden adat látható a másik emberről. Ezt azonban
nem mindenki kellemesnek érzi, hanem túlzottan fojtogatónak.
Michie Miach vezetésével három fiatal megpróbál szabadulni ebből
a világból...
Az Ad Astra Kiadó őszi
újdonságai között akadt meg a szemem a rendkívül egyedi borító
láttán. A fülszöveg alapján pedig egy csapásra tudtam, hogy
nekem ezt a könyvet olvasnom kell. Jövőben játszódó sci-fi és
utópia, úgyhogy izgalommal vártam a megjelenését.
Az elbeszélésmód,
E/1-ben történik. Így Kirie Tuan szűrőjén keresztül láthatjuk
a világot. Ami azonnal szemet szúrt ahogy végigpörgettem a
lapokat, hogy sok helyen úgynevezett etml szövegek vannak beszúrva.
Ez annyit tesz, hogy megfelelő érzelmi töltetet adnak az adott
résznek. Ezek szükségességére, illetve lényegi értelmére az
utolsó oldalakon kaphatunk választ.
Nézzük részletesebben
az Itó Szatosi által elképzelt jövőt! Az ökormányok területén
élők, az ún. vitalista társadalmak tagjaiba felnőtté válásukkor
beültetik a WatchMe-t, ami a test működését figyeli szüntelenül,
ha hibát észlel, azt azonnal orvosolja, továbbá meghatározza a
szervezet számára szükséges tápanyagbevitel mennyiségét. Az
AR-en keresztül – ami egy kontaktlencse – mindenkinek azonnal
felvillan a másik ember legfőbb adatai. Ez a szerkezet továbbá
egyfajta GPS-ként is szolgál. A megbeszélések is ezen keresztül
zajlanak a virtuális térben.
Főszereplőnk nem igazán
érzi jól magát ebben a világban, és a karizmatikus vezető,
Michie Miach személyében ez az ellenszenv egyre jobban
elhatalmasodik rajta, és a baráti kör harmadik tagján, Cianon. A
gyerekek még nem rendelkeznek a WatchMe-vel, így ezt a lehetőséget
kihasználva egyszer és mindenkorra „ki akarnak szállni” ebből
a fojtogató érzetből. Itt félbeszakadnak az események és a történet sok évvel később fojtatódik, ahol Tuan már felnőtt.
Az író, az általa
elképzelt világ minden apró részletét módszeresen kidolgozta,
ezáltal egy teljesen hihető képet tár a szemünk elé.
Elgondolkoztatott olvasás közben, hogy tényleg mi lenne, ha egy
effajta világ jönne létre.
Nem egy könnyed
olvasmány, amit egy este el lehet olvasni. Végig úgy éreztem,
hogy erős odafigyelést igényelt, mert olyan a szövege, amire
alaposan koncentrálni kell, nehogy elveszítsem a fonalat. Sok
helyen tudományos mélységű pszichológiai szövegbe ütköztem.
Direkt örültem, hogy a hosszú hétvége alatt volt szellemi
kapacitásom az odafigyelésre, mert így tudtam igazán megérteni a
pszichológiai elméleteket.
A fülszöveg alapján
mást vártam, de sokkal többet kaptam, aminek nagyon örülök. Az
egyedi borító hasonlóan páratlan történetet rejtett. Az utolsó
oldalak után még jó ideig elmélkedtem rajta. A befejezés is
cseppet sem olyan volt, mint ahogy a tömegregényekben szokott
lenni, hanem meglepett és letaglózott.
Az íróról: Itó
Szatosi (1974-2009) Tokióban született. Weblapszerkesztőként
dolgozott. Életében három regényt írt, melyek körül a Harmónia
nem sokkal halála előtt jelent meg. Több neves díjat is elnyert.
Hosszú éveken át küzdött a rákkal, sikertelenül. Félbemaradt
regényét, jó barátja Endzsó Tó, japán szerző fejezte be, idén
meg is jelent.
Pontszám: 5*
Kiadó: Ad Astra
Kiadó
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 307
Fordította: Mayer
Indgrid és Oroszlány Balázs
Eredeti cím: </harmony> (2008)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése