The Dark Divine II.
A történetről
röviden: Grace szeretné a farkasátkot pozitívan felhasználni
és hősként cselekedni. Ehhez Daniellel edzeni kezdenek, hogy a
lánynak sikerüljön uralma alatt tartania farkas énjét. Grace
bátyjának, Jude-nak távozása után a család élete teljesen
felborul. Grace anyja depresszióba zuhan, míg apja folyamatosan
utazik fiát keresve. Egy nap Grace rejtélyes hívás kap Jude-tól
és bármilyen lebeszélés hasztalan, nekikezd a bátyja utáni
nyomozásnak, aminek során Grace olyan lényeket ismer meg, akik
létezéséről eddig fogalma sem volt...
Az első rész után
azonnal nekifogtam a folytatásnak. Bíztam benne, hogy hasonló
élményt fog majd nyújtani. Az előző kötet simán lehetett volna
egy teljes egész lezárt regény, szép csavaros befejezéssel a
végén, ezért féltem attól, hogy milyen irányba indul majd a
folytatása.
Már az első fejezetben
megérkezik Jude telefonhívása, ami kellően felcsigázott, hogy mi
is lehet a fiúval. Grace a farkaserő óta nagy változáson ment
keresztül, erős, talpraesett lánnyá vált. Mondjuk a nagy
elhatározását, hogy mekkora hős lesz majd belőle, kicsit
megmosolyogtam.
Kapunk egy új szereplőt
(Talbot), aki azonnal megragadta a figyelmemet. A rejtélyes idegen
megmenti Grace-t és barátnőjét, mikor bajba kerülnek. A hatásos
belépőjével elnyerte a szimpátiámat, de mindvégig kíváncsi
voltam arra, hogy most melyik oldalon is áll válójában. A
kételyeim végig megvoltak, de ő az a szereplő, akinek megjelenése
mindenképpen kellett ahhoz, hogy a második kötet ne lefelé ívelő,
amolyan töltelékrész legyen a befejezés előtt. Talbot felpörgeti
az eseményeket, és akkora szerephez jut, hogy néha eszembe jutott,
hogy tulajdonképpen Daniel mennyire háttérbe került mellette.
Ami zavaró volt és
azonnal szemet szúrt, hogy az első részben Grace-ék udvarán álló
diófa hirtelen mogyorófává változott a második részben.
Előrelapoztam és láttam, hogy más fordította a két részt,
ebből adódhatott a váltás, de ettől függetlenül nem örültem
neki. Mondjuk ha ez csak egy egyszer megjelenő növény lenne és
nem a fa, amivel elég sokat foglalkoztak az előző részben, akkor
lehet, hogy észre sem vettem volna, de így azonnal szembetűnt.
Több olyan
természetfeletti lény jelenik meg az eddig ismert vérfarkasok
(urbatok) mellett. A mitológiára is kellő hangsúlyt fektet az
írónő. Sok történetet kapunk a múltbeli eseményekről.
Ahogy halad előre a
történet a Grace Talbot páros akciókkal teli nyomozása
szolgáltatja a kellő lendületet, nincs megállás. A kötet végén
megint nagy, városi összejövetel szolgáltat hátteret az
események tetőpontjához. (Az előző részben bál volt, most
pedig halloweeni ünnepség.) A befejezés most elég nagy
függővéggel zárult, úgyhogy megalapozta a kíváncsiságomat a
befejező részre.
Kellemes kikapcsolódás
volt. Olyan olvasmány, ahol az első oldalaktól kezdve sodor
magával a történet.
A borítóról: Az
első részhez hasonlóan most is az eredeti borítót kaptuk. A
könyv történetéhez ugyan nem kapcsolódik, de ettől függetlenül
tetszik.
Pontszám: 5
Kiadó:
Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 344
Fordította: Görgey
Etelka
Eredeti cím: The
Lost Saint (2010)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése