Bree DeSpain: The Dark Divine - Fekete bárány

The Dark Divine I.

A történetről röviden: Grace Divine a Rose crest-i tiszteletes lánya. Családjuk a legnagyobb békében és kiegyensúlyozottságban él, de a felszín alatt egy olyan eset rejtőzik a múltból, amiről sohasem beszélnek. Évekkel korábban a hányattatott sorsú szomszéd fiú, akit szinte saját gyereküknek tekintett a Divine házaspár, nem szívesen látott személy lett. Arról azonban Gracenek fogalma sincs, hogy családja miért gyűlöli ennyire gyerekkori legjobb barátját. Egy nap a fiú újra felbukkan, ami felborítja a Divine család, legfőképp Grace életét...

A könyv egy trilógia első része, ami körülbelül másfél-két évvel ezelőtt jelent meg a Könyvmolyképzőnél. Azóta a további két kötet is megjelent. A megjelenésekor már felfigyeltem rá, csak valahogy mindig nem került rá sor, de mikor megláttam a könyvtárban, tudtam, hogy itt a ragyogó alkalom az elolvasására.

Őszintén szólva nagyon sok rosszat és csak kevés dicséretet hallottam a sorozatról, de ez csak még jobban kíváncsivá tett. Így nem óriási elvárásokkal, de érdeklődve kezdtem bele. Örülök, mert pozitívan csalódtam benne. Vannak hibái, meg sablonos elemei, de nagyon jó kikapcsolódást nyújtott. A tetszésemhez minden bizonnyal hozzájárult az is, hogy mostanában sok nehezebb, vagy nagyon tudományos nyelvezetű könyvhöz volt szerencsém, amik után már vágytam az üdítően ható, kevésbé megterhelő olvasmányra.

Grace szemszögén keresztül kísérhetjük végig az eseményeket, ami kiváló lehetőséget adott főszereplőnk aprólékos megismerésére. Szerencsére nem volt az a tipikus idegesítő főhősnő. Csak azt nem értettem, hogy még mennyi jel kell neki arra, hogy összerakja a képet arról, hogy mi is valójában Daniel.

Tetszett a vérfarkasok mitológiájának bemutatása. Kellő hangsúlyt fektetett az írónő a történelmük felvázolására. A sok vérfarkasos könyvek között szerintem sikerült egyediséget is belecsempészni.

Mivel Grace apja a helyi lelkipásztor, így a család erősen hívő. Az egész könyvet áthatja a vallásos színezet.

Sablon volt benne, több is, de nem annyi, hogy ezen teljesen fennakadjak. Az új fiú sablon ugyan megjelenik, de nem az a teljesen megszokott fajta, hanem ebben az esetben egy régi jól ismert arc újbóli felbukkanásáról van szó. Kapunk erdőben futós, fára mászós, utolsó pillanatban leesésből elkapó jeleneteket a természetfeletti képességek érzékeltetésére. Ja és az elmaradhatatlan bál.

Egyáltalán nem unatkoztam, végig teljesen elmerültem a történetben. A befejezést félig-meddig várt volt, de nem teljesen. Meglepetéssel is szolgált, ami kíváncsivá tesz a folytatásra. Örülök, hogy elolvastam, és nem tántorított el tőle negatív kritika.

Kép forrása: www.breedespain.com

Az írónőről: Bree DeSpain már tinédzserként történeteket írt. A barátai izgalommal várták történetei folytatását. A tanárai mindig mondták neki, hogy írónak kellene lennie, de Bree úgy vélte, hogy íróvá csak különleges emberek válhatnak, így ügyvéd szeretett volna lenni vagy más hasonló foglalkozást akart választani. A főiskola alatt fedezte fel újra az írás örömeit. A döntő lökést az adta meg, mikor autóbalesetet szenvedett, és rájött arra, hogy az élet túl rövid arra, hogy az ember ne azt csinálja, amit szeret. A lábadozása alatt a férjétől kapott egy használt számítógépet, amin írni kezdett. Jelenleg az Utah állambeli Salt Lake Cityben él férjével és két fiúgyermekükkel.

A borítóról: Az eredeti borítóval jelent meg nálunk is. A könyv tartalmához ugyan nem tudom miképp illik, mindenesetre nekem nagyon tetszik a trilógia mindhárom borítója.

Pontszám: 5

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2011

Oldalszám: 328

Fordította: Farkas Orsolya

Eredeti cím: The Dark Divine (2009)