Scott Westerfeld: Behemót

Leviatán II.

A történetről röviden: A német-római császári cím örököse, Sándor a darwinista angol léghajó, a Leviatán fedélzetén utazik az Oszmán Birodalomba. A herceg közeli emberei is vele együtt utaznak, a leszállás után az egyetlen megoldásnak a szökést tekintik, melynek során Sándornak és két társának sikerül a tervet megvalósítaniuk. A török fővárosban, Isztambulban nem várt események kellős közepébe csöppennek, lépten-nyomon menekülniük kell. Az országot a barkácsok és a darwinisták egyaránt szeretnék a saját oldalukra állítani. Sándor a különböző politikai törekvések fősodrába kerül...

Az első rész nagy tetszése után kíváncsian vártam a következő részt. Sokat nem is kellett várni, a tavaszi Könyvfesztiválra megérkezett a Behemót. A pergő eseményű Leviatán után ugyanezt vártam ettől a kötettől is. Tökéletesen hozta is a korábbi színvonalat.

Westerfeld még több olyan gépszerkezetet és koholt állatot vonultat fel. Extrémebbnél-extrémebb szerkezetek bukkannak fel. A barkács oldalon találkozhatunk rengeteg formájú lépegetővel, a darwinista koholt lények sem maradnak el. A címadó Behemót a legkülönlegesebb. Sokáig sikerült homályban tartani a Behemót kilétét. Már az első oldalaktól kezdve azon töprengtem, hogy mi is lehet. Fény derül arra is, hogy a korábban megismert rejtélyes tojásokban milyen érdekes lények lapulnak.

A harci jelenetek nagyszabású leírása és a különböző gépek és lények részletes bemutatása tökéletesen olyan hatást keltett mintha a saját szemünkkel látnánk őket. A sok-sok leírást ismét szoknom kellett az elején, mint annak idején a Leviatán esetében is, de sikerült belerázódnom. Ezek a leírások dominálnak most is a párbeszédek hátrányára, de mikorra megszoktam, gördülékenyen tudtam tovább haladni az olvasással.

A sok-sok titok, ami a két főszereplőnk Sándor és Deryn (Dylan) életét övezik, szép lassan kezdenek ledőlni, ahogy fokozatosan kezdenek megbízni a másikban. Több olyan jelenetbe is beleütközünk, amikor egy hajszál híján kiderül, hogy Deryn valójában lány. Ilyenkor mindig szorítottam, hogy most-most, de sajnos nem jött be, így ez marad a befejező kötetre. A fiú álcát tovább bonyolítja egy török lány felbukkanása is, ami mókás jeleneteket eredményez.

Az utolsó jelenetben olyan eseményről kapunk hírt, ami megint jól felborít mindent, úgyhogy várom a következő részt. A trilógia utolsó része idén karácsonyra várható Góliát címmel.

Ismét egy kívül-belül nagyon igényes könyvet kaptam. Gyönyörű kemény kötésben, védőborítóval, valamint két kétoldalas színes képpel vehetjük a kezünkbe a kötetet. Az oldalak között pedig Keith Thompson illusztrációi rejtőznek, amik a történet hangulatába még jobban elmerítettek.

Az eredeti borító

A borítóról: Nem az eredeti borítóval jelent meg nálunk, de nekem ugyanannyira tetszik mint az eredeti. Az előző részhez is teljesen illik. Egyedi hangulatú a borító mint az Ad Astrás könyveknél általában.

Pontszám: 5

Kiadó: Ad Astra Kiadó

Kiadás éve: 2013

Oldalszám: 589

Fordította: Kleinheincz Csilla

Eredeti cím: Behemoth (2010)

2 éves szülinap

Júliusban ünnepelte a blogom a második születésnapját, a hónap elején egészen pontosan harmadikán. Azóta tervezem, hogy készítek egy ünnepi bejegyzést ezen alkalomból csak még nem körvonalazódott teljesen bennem minden, amit szerettem volna megemlíteni.

Egészen pontosan 200 bejegyzés született a két év alatt. Kezdetben sokszor írtam egy hamarosan megjelenő könyvről, ami nagyon felkeltette az érdeklődésemet, majd ezek fokozatosan kezdtek elmaradni, ezt bánom, úgyhogy mindenképpen szeretném majd újból folytatni.

Idén tavasz elején két új rovattal próbálkoztam, a heti hírekkel és a klasszikus keddel. A kezdő bejegyzések után sajnos megfeneklett, mivel a hírek bejegyzés rengeteg utánanézéssel járt és a tervezett klasszikus olvasásom elcsúszott. A heti hírek megújult formában fog folytatódni, a klasszikus kedd pedig terveim szerint hamarosan havi rendszerességgel fog működni.

Egy ideje bevezettem egyfajta bejegyzés felépítést, ami remélem plusz érdekességeket is nyújt. Az adott könyv eredeti borítóját megtalálhatjátok a bejegyzések végén, illetve az íróról is elhelyezek egy képet és néhány információt.

Érintőlegesen néhány adat:

• 43 sorozatról írtam
• 39 könyvről írtam, ami a kedvencemmé vált
• 92 olvasó érkezett
• 83-an követik a blog facebook oldalát

Mindig nagyon örülök, mikor új olvasó érkezik. Köszönöm mindenkinek, aki olvassa a blogot!

Júniusi új polclakók

Sajnos kissé megkéstem a szokásos havi új könyvek bejegyzéssel, hamarosan már a júliusi következik. Na de azért ez sem marad ki.

Júniusban jelent meg a nagy sikerű Kör trilógia második kötete a Tűz. Az első rész az év könyve lett nálam, így mondanom sem kell, hogy már alig várom, hogy olvashassam.

Az Elveszett lelkek városát nyertem. Még nem kezdtem neki a sorozatnak, mert szerettem volna mindegyik eddig megjelent kötetet összegyűjteni és egyhuzamban nekiállni az olvasásának. Nemsokára neki is kezdek, mivel augusztusban itt a film a Csontvárosból. Addig mindenképpen meg szeretném ismerni az eredeti történetet. Egyrészről ugyan zsákbamacska, hogy megvannak a kötetek és mi lesz ha mégsem fog tetszeni a sorozat, de erre sok esély nem látok, annyi jót hallottam már róla, hogy bízom benne nem fogok csalódni.

A Lélekmentők a Sikoltók sorozat második része. Alexandra könyvmaratonon csaptam le rá.

Sarah Dessentől már régóta kinéztem az Egy felejthetetlen évet, most kihagyhatatlan áron került a szemem elé Mina Lauryval együtt, ami Charlotte Bronte kisregénye.

Veronica Roth: A lázadó

A történetről röviden: A támadásszimuláció után az osztályrendszer szigorú határai összemosódnak. A csoportjuk törekvéseit támogató vagy éppen ellenzők más csoportok házában húzzák meg magukat. A Bátrak csoportja kettészakad, egy részük a Műveltek mellé áll, míg a többiek éppen ebben a csoportban látják ellenségüket. A Műveltek kezében olyan információ lapul, amit a hű Bátrak szerint mindenképp meg kell semmisíteni, így szövetségre lépnek a Csoportnélküliekkel...

A beavatott annyira elbűvölt, hogy nagyon vártam már a folytatást. Mindenképpen egy akcióban gazdag második részt vártam. Nem is kellett ebben csalódnom, hozta a várakozásaimat. Mint általában a disztópiás trilógiáknál, a második részben a meglévő rendszer falai kezdenek repedezni, egyre többekben ereszt gyökeret a kételkedés magja.

Az a bizonyos információ, ami állítólagosan a Műveltek kezében van, rejtélyességével végig foglalkoztatott. A háttérben meghúzódó okot próbáltam felfedezni, hogy miért őrzik hét lakat alatt. Az első részben egyáltalán nem esett szó arról, hogy létezik-e egyáltalán világ a csoportrendszeren kívül. Eddig ez nem is igazán tűnt fel, csak mikor először említésre került az a kifejezés, hogy „a kerítésen túl”.

Tris és Tobias kapcsolatában végig hullámhegyek és völgyek váltják egymást. A harcok mellett eléggé háttérbe is szorul ez a vonal. Tris állandó kamikaze akcióival folyamatosan felbosszantja Tobiast. Sokszor valóban meggondolatlanul belevág olyan küldetésbe, amiből kicsi az esélye, hogy épp bőrrel kerül ki. A kötet alatt viszont nagyon jól végigkövethető, hogy Tris miképp változik. A kezdeti nézete, hogy teljesen mindegy, hogy túléli-e vagy sem az összecsapásokat és szinte keresi a véget, szép lassan átvált élni akarásba.

Az utolsó fejezet kedélyeket borzoló hatású volt. Sikerült olyan információt tartalmaznia, ami megdöbbentett és egyúttal felcsigázott a befejező részre. Allegiant címmel várható a trilógia utolsó része és az amerikai megjelenés tervezett ideje idén október.

Veronica Roth - http://veronicarothbooks.blogspot.hu/

A borítóról: Az eredeti maradt. Egy szóval: tökéletes. Jól mutat már most egymás mellett a két rész, és milyen jól fog a harmadikkal...

Az írónőről: A nem mindennapi magasságú, 24 éves írónő 12 éves kora óta ír. A beavatott filmes munkálatai már dübörögnek. Jövőre kerül majd a mozikba. Tris szerepét Shailene Woodley fogja játszani. (Szerintem jól sikerült a választás, hasonlóan képzeltem el Trist.) Tobiast pedig Theo James alakítja.

Pontszám: 5 *

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió

Kiadás éve: 2013

Oldalszám: 435

Fordította: logos

Eredeti cím: Insurgent (2012)

Tammara Webber: Egyszeregy

A történetről röviden: Jackiet, akarom mondani Jaquelinet egy este egy buliból hazafelé menet megtámadják. Egy idegen megmenti a lányt támadójától. Jaquelinenel nem sokkal korábban szakított barátja, így a lány eléggé maga alatt van, mikor a megmentővel újra összefutnak barátnői a fiút szemelik ki neki búfelejtőnek. Ez a szerep azonban teljesen átalakul...

A könyvfesztiváli újdonságokba kerülő kis füzetecskében figyeltem fel a könyvre. Kíváncsi voltam, mikorra fog megjelenni, így mikor kiderült, hogy a Könyvhétre érkezik, nagyon megörültem neki. Ráadásként a Könymolyképzőnek hála előre olvashattam is a könyvet.

A kezdő jelenet letaglózó erővel hatott. Jackie szemszögén keresztül látjuk az egész történetet, így a támadás utáni vívódásait részletesen elénk tárja az írónő. Nagy hangsúlyt kap a szereplők lelki világának bemutatása. Nem a cselekmény, sokkal inkább az érzelmek állnak a középpontban. Olyan romantikus könyv, ami nem egy egyszerű szerelmi történetet mutat be. A háttérben súlyos témák rejtőznek. Mindkét főszereplőnk lelke az őket ért csapások miatt nehezen tud megnyugodni és ez kihat egész kapcsolatukra.

Jaqueline a barátja után jelentkezett egyetemre. Mindenképp egy helyen akartak továbbtanulni, így a lány feladta azt az álmát, hogy valamelyik neves zeneművészeti egyetemre megy. Nem sokkal később meg is bánja cselekedetét, mivel a fiú egyszer csak hirtelen szakít vele. A sokk hatására kihagy néhány hetet az iskolából, így sikeresen lemarad közgázból. A professzor kegyessége révén új esélyt kap, de ehhez korrepetálásra kell járnia. Jaqueline belehabarodik az évfolyam korrepetitorába, pedig csak e-mailben „találkoztak” Landonnal. Közben a megmentő, Lucas újból felbukkan, és egyre gyakrabban. Barátnői unszolására Jaqueline az általuk kidolgozott haditervet végrehajtva próbálja meg felhívni magára a fiú figyelmét.

Lucas rosszfiús külsejű, a karján (többek között) végigfutó tetoválásokkal és ajakpiercinggel. Jaqueline zeneművészetre jár. Nagybőgőn játszik és sok, nála fiatalabbat tanít zenélni. Ezt a vonalat tartottam egy kicsit túl elnagyoltnak. Alig-alig, csupán pár említésnyit kap mindössze Jaqueline pályája, így sosem tudtam úgy elképzelni őt, mint egy zenész.

Tammara Webber (http://tammarawebber.blogspot.hu/)

A befejezés nagyon nem lepett meg, de mindenképp egy nagyon jó olvasmány volt. Könnyed ruhába bújtatott, de mégis nehezebb a háttérben nehezebb témákat rejtő regény volt. Igazi belefeledkezős könyv. A vörös pöttyös sorozatban jelent meg, de mégsem kimondottan ifjúsági regény. Ritkaság manapság, de önálló kötet.

A borítóról: Az eredeti borítót megtartották. Úgy tökéletes, ahogy van.

Az íróról: Tammara Webber mielőtt íróvá vált volna, számos pályán kipróbálta magát. Férje a gimnáziumi

szerelme. Három gyerekükkel és macskáikkal élnek. Az írónő sorozatot is írt Between the Lines címmel, melyből eddig három kötet jelent meg.


Pontszám: 5

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2013 Könyvhét

Oldalszám: 334

Fordította: Komáromy Rudolf

Eredeti cím: Easy (2012)

Bree DeSpain: The Lost Saint - Fehér farkas

The Dark Divine II.

A történetről röviden: Grace szeretné a farkasátkot pozitívan felhasználni és hősként cselekedni. Ehhez Daniellel edzeni kezdenek, hogy a lánynak sikerüljön uralma alatt tartania farkas énjét. Grace bátyjának, Jude-nak távozása után a család élete teljesen felborul. Grace anyja depresszióba zuhan, míg apja folyamatosan utazik fiát keresve. Egy nap Grace rejtélyes hívás kap Jude-tól és bármilyen lebeszélés hasztalan, nekikezd a bátyja utáni nyomozásnak, aminek során Grace olyan lényeket ismer meg, akik létezéséről eddig fogalma sem volt...

Az első rész után azonnal nekifogtam a folytatásnak. Bíztam benne, hogy hasonló élményt fog majd nyújtani. Az előző kötet simán lehetett volna egy teljes egész lezárt regény, szép csavaros befejezéssel a végén, ezért féltem attól, hogy milyen irányba indul majd a folytatása.

Már az első fejezetben megérkezik Jude telefonhívása, ami kellően felcsigázott, hogy mi is lehet a fiúval. Grace a farkaserő óta nagy változáson ment keresztül, erős, talpraesett lánnyá vált. Mondjuk a nagy elhatározását, hogy mekkora hős lesz majd belőle, kicsit megmosolyogtam.

Kapunk egy új szereplőt (Talbot), aki azonnal megragadta a figyelmemet. A rejtélyes idegen megmenti Grace-t és barátnőjét, mikor bajba kerülnek. A hatásos belépőjével elnyerte a szimpátiámat, de mindvégig kíváncsi voltam arra, hogy most melyik oldalon is áll válójában. A kételyeim végig megvoltak, de ő az a szereplő, akinek megjelenése mindenképpen kellett ahhoz, hogy a második kötet ne lefelé ívelő, amolyan töltelékrész legyen a befejezés előtt. Talbot felpörgeti az eseményeket, és akkora szerephez jut, hogy néha eszembe jutott, hogy tulajdonképpen Daniel mennyire háttérbe került mellette.

Ami zavaró volt és azonnal szemet szúrt, hogy az első részben Grace-ék udvarán álló diófa hirtelen mogyorófává változott a második részben. Előrelapoztam és láttam, hogy más fordította a két részt, ebből adódhatott a váltás, de ettől függetlenül nem örültem neki. Mondjuk ha ez csak egy egyszer megjelenő növény lenne és nem a fa, amivel elég sokat foglalkoztak az előző részben, akkor lehet, hogy észre sem vettem volna, de így azonnal szembetűnt.

Több olyan természetfeletti lény jelenik meg az eddig ismert vérfarkasok (urbatok) mellett. A mitológiára is kellő hangsúlyt fektet az írónő. Sok történetet kapunk a múltbeli eseményekről.

Ahogy halad előre a történet a Grace Talbot páros akciókkal teli nyomozása szolgáltatja a kellő lendületet, nincs megállás. A kötet végén megint nagy, városi összejövetel szolgáltat hátteret az események tetőpontjához. (Az előző részben bál volt, most pedig halloweeni ünnepség.) A befejezés most elég nagy függővéggel zárult, úgyhogy megalapozta a kíváncsiságomat a befejező részre.

Kellemes kikapcsolódás volt. Olyan olvasmány, ahol az első oldalaktól kezdve sodor magával a történet.

A borítóról: Az első részhez hasonlóan most is az eredeti borítót kaptuk. A könyv történetéhez ugyan nem kapcsolódik, de ettől függetlenül tetszik.

Pontszám: 5

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2011

Oldalszám: 344

Fordította: Görgey Etelka

Eredeti cím: The Lost Saint (2010)

Bree DeSpain: The Dark Divine - Fekete bárány

The Dark Divine I.

A történetről röviden: Grace Divine a Rose crest-i tiszteletes lánya. Családjuk a legnagyobb békében és kiegyensúlyozottságban él, de a felszín alatt egy olyan eset rejtőzik a múltból, amiről sohasem beszélnek. Évekkel korábban a hányattatott sorsú szomszéd fiú, akit szinte saját gyereküknek tekintett a Divine házaspár, nem szívesen látott személy lett. Arról azonban Gracenek fogalma sincs, hogy családja miért gyűlöli ennyire gyerekkori legjobb barátját. Egy nap a fiú újra felbukkan, ami felborítja a Divine család, legfőképp Grace életét...

A könyv egy trilógia első része, ami körülbelül másfél-két évvel ezelőtt jelent meg a Könyvmolyképzőnél. Azóta a további két kötet is megjelent. A megjelenésekor már felfigyeltem rá, csak valahogy mindig nem került rá sor, de mikor megláttam a könyvtárban, tudtam, hogy itt a ragyogó alkalom az elolvasására.

Őszintén szólva nagyon sok rosszat és csak kevés dicséretet hallottam a sorozatról, de ez csak még jobban kíváncsivá tett. Így nem óriási elvárásokkal, de érdeklődve kezdtem bele. Örülök, mert pozitívan csalódtam benne. Vannak hibái, meg sablonos elemei, de nagyon jó kikapcsolódást nyújtott. A tetszésemhez minden bizonnyal hozzájárult az is, hogy mostanában sok nehezebb, vagy nagyon tudományos nyelvezetű könyvhöz volt szerencsém, amik után már vágytam az üdítően ható, kevésbé megterhelő olvasmányra.

Grace szemszögén keresztül kísérhetjük végig az eseményeket, ami kiváló lehetőséget adott főszereplőnk aprólékos megismerésére. Szerencsére nem volt az a tipikus idegesítő főhősnő. Csak azt nem értettem, hogy még mennyi jel kell neki arra, hogy összerakja a képet arról, hogy mi is valójában Daniel.

Tetszett a vérfarkasok mitológiájának bemutatása. Kellő hangsúlyt fektetett az írónő a történelmük felvázolására. A sok vérfarkasos könyvek között szerintem sikerült egyediséget is belecsempészni.

Mivel Grace apja a helyi lelkipásztor, így a család erősen hívő. Az egész könyvet áthatja a vallásos színezet.

Sablon volt benne, több is, de nem annyi, hogy ezen teljesen fennakadjak. Az új fiú sablon ugyan megjelenik, de nem az a teljesen megszokott fajta, hanem ebben az esetben egy régi jól ismert arc újbóli felbukkanásáról van szó. Kapunk erdőben futós, fára mászós, utolsó pillanatban leesésből elkapó jeleneteket a természetfeletti képességek érzékeltetésére. Ja és az elmaradhatatlan bál.

Egyáltalán nem unatkoztam, végig teljesen elmerültem a történetben. A befejezést félig-meddig várt volt, de nem teljesen. Meglepetéssel is szolgált, ami kíváncsivá tesz a folytatásra. Örülök, hogy elolvastam, és nem tántorított el tőle negatív kritika.

Kép forrása: www.breedespain.com

Az írónőről: Bree DeSpain már tinédzserként történeteket írt. A barátai izgalommal várták történetei folytatását. A tanárai mindig mondták neki, hogy írónak kellene lennie, de Bree úgy vélte, hogy íróvá csak különleges emberek válhatnak, így ügyvéd szeretett volna lenni vagy más hasonló foglalkozást akart választani. A főiskola alatt fedezte fel újra az írás örömeit. A döntő lökést az adta meg, mikor autóbalesetet szenvedett, és rájött arra, hogy az élet túl rövid arra, hogy az ember ne azt csinálja, amit szeret. A lábadozása alatt a férjétől kapott egy használt számítógépet, amin írni kezdett. Jelenleg az Utah állambeli Salt Lake Cityben él férjével és két fiúgyermekükkel.

A borítóról: Az eredeti borítóval jelent meg nálunk is. A könyv tartalmához ugyan nem tudom miképp illik, mindenesetre nekem nagyon tetszik a trilógia mindhárom borítója.

Pontszám: 5

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2011

Oldalszám: 328

Fordította: Farkas Orsolya

Eredeti cím: The Dark Divine (2009)

Lauren Beukes: Moxyland

A történetről röviden: A jövő Fokvárosában az embernek szinte egyáltalán nincs magánszférája. A Cégek olyan nagy hatalomra tettek szert, amellyel mindent irányítanak. A rendszer ellenzői mozgolódnak, minden erejükkel azon vannak, hogy felbomlasszák azt...

A Moxyland magyar megjelenése idején nagy kampány folyt. Moxy plüssfigurák is kaphatóak a könyvhöz. A könyv leírása alapján könnyedebb sci-fire számítottam.

A jövőben játszódó történet egy olyan világot mutat be, ahol óriási Cégek jöttek létre, mindenre kiterjedő befolyással bírnak. Egyik főszereplőnk, Kendra a könyv elején az egyik Cég reklámemberévé, ami annyit takar, hogy a márka nagykövete lesz. A bőre alá fecskendezett nano hatására kívül-belül tökéletessé válik. Cserébe a csuklóján megjelenik a márka világító jele, valamint állandó elengedhetetlen vágy ébred benne, hogy azt a terméket fogyassza, jelen esetben a Ghost nevű üdítőt.

Több szereplő történetét követhetjük végig. Kendráét, akit az előbb említettem. Tobyt, aki egy léhűtő, drogos. Leratot, az egyik Cégnél rangos pozíciót betöltő szakembert és Tendekát, a rendszer ellen szervezkedő férfit.

Először nehezen barátkoztam meg a könyv stílusával. Túlzottan szlengesnek éreztem a nyelvezetet, a szereplőink (Kendra és Toby) pedig állandó kábulatban lebegtek. Egyik főszereplőt sem tudtam megkedvelni, mindegyikükben zavart valami. Leginkább Tobyval voltam így. Egyszerűen idegesített az egész karakter úgy ahogy van.

A világ elképzelés viszont ötletes volt. Ez lendítette fel az előbbi negatívumokat. Egyedi technikákat tárt elénk az írónő. A Babystrange nevű kabát, ami kamerákkal van felszerelve, folyamatosan képeket vetít stb. A VIMbot a takarító robot, amit csak letesz az ember a földre és azonnal nekiáll kitakarítani. A cím alapján és a Moxy figurák alapján azt hittem nagyobb szerepet fognak majd kapni a könyvben, de tévedtem.

Minden embernek olyan telefonja van, amin keresztül ha valamilyen szabályszegést követ el, erős áramütést lehet rá kibocsátani. Tulajdonképpen az egész rendszer olyan negatív, elnyomó és erőszakos, hogy a sci-fi műfaján túl disztópiának is besorolnám.

Egész végig lehangoló hatás árad a könyvből, cseppet sem szívderítő, de a vége erre rátesz még egy lapáttal. Döbbenten csuktam be a könyvet az utolsó oldal után.

Úgy érzem, hogy a világelgondolás ütős, sikerült kárpótolnia a szereplők iránti ellenérzéseimmel és a nyelvezettel szemben.

A borító: Mint minden Ad Astrás könyv ez is egyedi. Azonnal megragadja az ember szemét. Nagyon szeretem a Kiadó borítóinak stílusát.

Kép forrása: www.adastrakiado.hu

Az írónőről: Lauren Beukes 1976-ban született. Forgatókönyvíró és újságíró. Könyvei számos neves díjat

nyertek el. A dél-afrikai Fokvárosban él férjével és gyermekével.

Pontszám: 3,5

Kiadó: Ad Astra Kiadó

Kiadás éve: 2013

Oldalszám: 395

Fordította: Körmendi Ágnes

Eredeti cím: Moxyland (2010)

Könyvheti élmények - 2013

A Könyvfesztivál után nem sokkal kiderült, hogy mikor is kerül megrendezésre az idei Könyvhét. Innentől kezdve izgalommal vártam. Sorra kerültek napfényre a friss megjelenések, körvonalazódott a kívánságlistám, de teljesen konkrét listával nem készültem.

Kezdetben a péntek délutánt szemeltem ki a kilátogatásra, de végül szombat lett belőle. Dedikálásokat most kivételesen nem terveztem felkeresni, így a standok közötti szemlélődésnek lehetett minden időt szentelni.

A Fumax Kiadó sajnos nem jutott ki a Könyvhétre, de a könyveiket szerencsére meg lehetett vásárolni. A Fertőzötteket először nem láttam a standon, de szerencsére előkerült, így ez lett az első szerzeményem.

Az Ad Astrától Jessie Lamb testamentumát szereztem. Gyönyörű könyvjelzők készültek a Kiadónál ismét. Minden új könyvükhöz készültek szépségek. 

A Könymolyképzőnél az Obszidián egyértelmű volt, hogy velem jön. Előzetesen még a Dublin Street-et gondoltam megvenni, de ahogy egyre többet megtudtam a könyvről, elbizonytalanodtam és helyette a Prodigy - Született tehetséget választottam. A Legenda nagy tetszést aratott nálam, így bízom a hasonló folytatásban. A Kiadónál a Végzet ereklyéi sorozat ötödik része, az Elveszett lelkek városa jelent meg a mostani Könyvhétre, de le vagyok maradva a sorozattal, így felzárkóztatást terveztem, a Bukott angyalok városát vettem meg.

A Scolar Kiadónál a Five - Új generáció című könyvet szemeltem ki. Hozzá sok kis kártyát kaptam, amin a szereplőket illusztrálták. 

Böngészős, akciós ládában leltem az Átkozott boszorkákat. A filmet hajdanán nagyon szerettem, remélem a könyv is tetszeni fog.

A könyveken kívül sok szép könyvjelzőre tettem szert ismét.

Hugh Howey: A siló

Wool I.

A történetről röviden: Holston elszánta magát arra, hogy kiszabaduljon a Silóból. A Siló egy óriási

lakóbázis, ami véd a mérgező környezet ellen. Holston felesége három évvel korábban ki akart menni, mivel úgy vélte, hogy minden hazugságon alapul, ami körülveszi. Holston a hosszú gyász után úgy dönt, legyen bármi, kimegy utána...

Mikor a Könyvmolyképző beharangozta az előzetes könyvheti megjelenéslistáját, azonnal szemet szúrt nekem a könyv. A fülszövege azonnal megfogott. Kezdetben nem tudtam, hogy mindössze 59 oldalas maga a könyv, így nagy meglepetés ért, mikor megtudtam. Tulajdonképpen novelláról van szó, amikből öt tesz ki egy könyvet. Külföldön kiadásra került az egybegyűjtött változat, nálunk részenként lesz kapható.

Egy olyan világban játszódik a történet, ahol mérgező a levegő, a környezet teljesen elpusztult. Ez elől menekülnek az emberek a Siló falai közé. Az itteni élet meglehetősen szabályozott, a kinti világ utáni legkisebb vágy azzal jár, hogy takarítónak küldik az embert, ami egyenlő a halálbüntetéssel. A takarítót kiküldik a Silón kívülre és feladata, hogy a szenzorokat megtisztítsa, majd többé nem térhet vissza.

Holston felesége, Allison korábban olyan információkra bukkant, mely megingatta hitét a Silóban. Szerinte minden adatot megsemmisítettek a múltról, mindössze egy felkelés emlékét őrizték meg. Mindezt azzal a céllal, hogy az emberek ne kételkedjenek semmiben. Eltökéli, hogy a kinti világ nem is szennyezett, ezért ment ki. Holston belülről úgy látta, hogy az asszonyt felemészti a mérgezett levegő, de végig nem lehetünk ebben sem biztosak. Ami a legjobban tetszett az egész történetben, az az egészet végigkísérő bizonytalanság. Végig azon gondolkodtam, hogy most valójában mi is lehet az igaz a külvilágról.

A történet ott marad félbe, mikor Holston kijut. A sorsát persze nem árulom el, de annyit garantálok, hogy hatásos és egészen az utolsó sorig meglepő a befejezés. Remélem nem kell sokat várni a folytatásra, sajnáltam, hogy mindössze ilyen rövid.

A rövidsége ellenére azonban tökéletes a világ bemutatása. Sajátságos, nyomasztó hangulat árad az egész könyvből.

Eredeti borító

A borítóról: Nem az eredeti borítóval jelent meg, aminek most kifejezetten örülök. Nagyon jól illik a történethez, és azonnal megkapja az ember szemét.

Kép forrása: http://www.hughhowey.com/

Az íróról: Hugh Howey 1975-ben született. A fiatalságát hajón töltötte yacht kapitányként, számtalan helyen megfordult. Jelenleg feleségével és kutyájukkal, Bellával él Floridában.

Köszönöm a Kiadónak, hogy a megjelenése előtt olvashattam, kedvenc lett!

Pontszám: 5*

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2013 Könyvhét

Oldalszám: 59

Fordította:

Eredeti cím: Wool (2011)