2012. február 12., vasárnap

Lauren Oliver: Delírium

Delírium I.

A történetről röviden:

Lena egy olyan világban él, ahol a szerelemre (amor delirium nervosa) egy gyilkos betegségként tekintenek. Minden ember 18 éves korában átesik egy kúrán, ahol kikezelik belőle erre a betegségre való hajlamot. Aki szembeszegül a szabályokkal, azt vagy azonnal kivégzik, vagy a Kriptába kerül (itt tartják a foglyokat és az elmebetegeket egyaránt). A „megtisztított” várost elektromos kerítés veszi körül, és tartja távol a Vadont, ahol a legendák szerint a Veszettek élnek. Lena izgalommal várja a kikezelése időpontját, szeretne biztonságba kerülni és a számára kiválasztott férjjelöltek listájáról választani. A kiértékelése napján, amikor megvizsgálják és pontszámmal értékelik a megfelelő partner kiválasztása érdekében, váratlan dolog történik és a vizsgálóterem karzatán egy arcot pillant meg...

Már a Goodreads-en sokat nézegettem ezt a könyvet, és örömmel láttam kisvártatva, hogy hamarosan meg is jelenik nálunk is. Így izgalommal vártam a decemberre beharangozott megjelenést a Ciceró Könyvstúdiónál.

Annyi pozitív beszámolót hallottam a könyvről, hogy mint az ilyenkor lenni szokott nagy elvárásokkal kezdtem neki. Azonnal rabul ejtett az első oldalakon és csak nagyon nehezen tudtam letenni. Egy olyan egyedi ötlettel rukkol elő az írónő, ami nagyon lenyűgözött. Az amor deliria nervosa a legrettegettebb betegség ebben a disztópikus világban. Az emberek merev társadalmi rendszerben élnek, ahol a szabályszegést kegyetlenül megtorolják és a lázadás leghalványabb szikrájának látszata is elég ahhoz, hogy az embert szimpatizánssá nyilvánítsák és csak örülhet, ha csupán a Kriptába zárják.

Lena szüleit korán elvesztette, így nagynénje családjával lakik. Az apját szimpatizánsnak bélyegezték. Lena édesanyja férje elvesztésén  képtelen volt túltenni magát, így egy nap végzett magával. Ilyen zavaros múlttal Lenának nincs könnyű dolga, folyton összesúgnak a háta mögött.

Az első fejezetekben kerül sor a lány kiértékelésének napjára. Ez a rendszer engem a Matched című sorozatra emlékeztetett, hiszen ott is úgy vagy, hogy minden embernek 18 éves korában kijelölnek egy párt, akivel majd a jövőjét le fogja élni. Itt azzal a különbséggel láthatjuk ezt a rendszert, hogy nem csak egy jelölt kerül kiválasztásra, hanem egy listát kapnak kézhez a kiértékeltek, amiről saját belátásuk szerint választhatnak. Ezen a hasonlóságon kívül mást nem találtam, így ez a könyv egyediségét nem csorbította a szememben.

A drasztikus kúra után az emberek egy üres, érzelemmentes vázhoz hasonlítanak. Sem szeretet, sem gyűlöletet, sem fájdalmat nem éreznek. Egyik napjukat egy másik ugyanolyan követi egymásután. Lena ebben a világban nevelkedett, így minden szabályát sajátjának érzi, és nem látja a benne rejlő kegyetlenséget és brutalitást. Izgalommal várja, hogy végre kikezeljék.

A könyv nincs híján a kegyetlen, embertelen jeleneteknek sem, amik arra hivatottak, hogy minél jobban érzékelhessük ennek a világnak a borzalmait. A rendfenntartók rajtaütéseinek durvaságai igencsak megráztak. Mindenen átgázoló, közömbös gyilkológépek.

Lena karaktere nagyon jól felépített, tökéletesen mutatja be az írónő ébredésének lassú folyamatát. Láthatjuk, hogy nem egyszerű az ismert világában való ellentmondásokat felismernie. De összességében is elmondható, hogy nagyon jó a karakterábrázolás, nem egy papírmaséfigurák. Kedvencem a kis Gracie volt, azonnal a szívembe zártam.

Amit nem értettem az az, hogy a Vadonban miért élnek az emberek ennyire mostoha körülmények között, hiszen ott már nem tisztogatnak jó ideje és azóta hogyhogy nem sikerült újjáépíteniük a szétrombolt életüket.

Már a könyv közepe táján kirajzolódott előttem egy végkifejlet, és kíváncsi voltam, hogy a számításaim beigazolódnak vagy sem. Azt kell mondjam, igencsak meglepődtem a záró jeleneten, érdeklődve várom, hogyan folytatódik innen a történet. Lauren Oliver honlapján böngészve ráakadtam a trilógia második részének beharangozójára, ami Pandemonium címen fog megjelenni (USA-ban 2012. február 28.), a harmadik rész meg a Reqiuem címet kapta.

Tökéletesen kigondolt és ábrázolt disztópikus világot kapunk, cseppet sem unatkoztam sehol sem, észre sem vettem csak úgy fogytak az oldalak. Új kedvenc sorozatom lett!

A borítóról annyit, hogy nem az eredeti maradt meg, de most kivételesen szerintem egyáltalán nem lett baj, illik hozzá. Az eredetit több fajta borítóval is kiadták:
Jópofa interaktív trailer készült a könyvhöz:


A könyvért köszönet a Ciceró Könyvstúdiónak!


Pontszám: 5*



Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 408
Fordította: Heinisch Mónika
Eredeti cím: Delirium (2011)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése