2012. február 26., vasárnap

Paulo Coelho: Brida

A történetről röviden:
Brida folyton belekezd valamibe, de hamar fel is adja azt, mert fél attól, hogy rossz döntést hoz és nem azt az életutat választja, amit kellene. Elkezd érdeklődni a spiritualitás iránt és felkeres egy Mágust, akinek segítségével megkezdi tanulását az ezotéria világában. A Mágus a Nap Hagyományának követője. Egy okkult tudománnyal foglalkozó boltban újabb címet kap, így eljut egy másik Mesterhez is, aki a Hold Hagyományának boszorkánya. Brida egyre jobban elmélyed tanulmányaiban és legfőbb célja a Másik Felének megtalálása.

Már a könyv olvasása közben éreztem, hogy nem lesz könnyű dolgom a könyv értékelésének megírásával. Ez az érzés még tovább erősödött bennem, mikor letettem a könyvet. 

Nagyon régóta szerettem volna elolvasni egy Coelho könyvet, sokat hallottam műveiről. Az lendített az elszántságomon, mikor Guillaume Musso könyveinek olvasásakor az írót folyton a francia Coelhoként emlegették. Musso könyvei a kedvenceim közé kerültek, így nagyon kíváncsi lettem a példaként felhozott íróra is. Nagyon bíztam benne, hogy ugyanolyan nagy sikert aratnak majd nálam a brazil író könyvei is.

A nagy lelkesedésem már az első oldalak után kezdett alábbhagyni, és ahogy haladtam előre az olvasással el is múlt és egy nagy kétségbeesés vette át a helyét. Egyáltalán nem arra számítottam, amit kaptam. Sokszor hadakoznom kellett önmagammal, hogy nem, nem, akkor sem teszed le és hagyod félbe a könyvet. Egyedül csak az az érv tudott hatni rám, hogy olyan kis rövid, csak ki fogom bírni valahogy, így inkább gyorsan a végére akartam érni.

Míg Musso könyvei az élet fontos dolgaival foglalkoznak, de emellett olyan izgalmas, letehetetlen és fordulatos történettel rendelkeznek, hogy egyszerűen nem lehet letenni őket. Itt azonban olyan magasztos gondolatok röpködnek végig, hogy az egész könyv egy érthetetlen katyvasszá vált a számomra. A cselekmény pedig tulajdonképpen semmi, egy mondatban össze lehet foglalni az egész könyvet: Brida, aki a spiritualitás eszközeivel akarja megtalálni élete nagy szerelmét, vagyis a nagybetűs Másik Felét.

Kapunk mindenfelé látomást, amit a Hold Hagyományának Mestere, Wicca (már a neve is érdekes) hatására kezd el látni Brida. Az első látomás bekövetkeztének módja volt a "legmulatságosabb" számomra. Ha a telefonon egy monológot hallgatunk, akkor annyira nyitott lesz az agyunk, hogy semmi nagy koncentrálás nem kell hozzá és pikk-pakk megelevenedik az előttünk elterülő tarot kártya csomag. Ez volt az első olyan rész, ami után nagyon nagy erőt vett rajtam a könyv letehetnékje utáni vágy. Na de csak haladtam tovább.

A következő nagy látomás már a reinkarnáció talaján mozgott. Ez, az előzővel ellentétben már komolyabbra sikerült. Itt reménykedni kezdtem, hogy jobban fognak alakulni a továbbiak.

A csúcspont a búzamezős jelenet volt a Mágussal. Ekkor már azt sem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek.

Kifejezetten szeretem az olyan regényeket, amik nem a realitás talaján mozognak, de itt ez nem jött össze. Értem én a mondanivalót, csak a tálalásmóddal vannak problémáim. Nekem túl sok volt az eszme és kevés a tett. A Másik Fél létezésének és keresésének gondolata önmagában egy szép gondolat.

A spanyol nyelvű kiadás
Nem szabad egy mű alapján ítélni, úgyhogy majd megpróbálkozom az író egy másik regényével is. Bízom benne, hogy csak most fogtam mellé.


Pontszám: 2


Kiadó: Athenaeum Kiadó
Kiadás éve: 2010
Oldalszám: 247
Fordította: Nagy Viktória
Eredeti cím: Brida (1990)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése