A történetről
röviden: Stockholmot elképesztő hőség sújtja. A levegő
elektromossággal teli, ami erős fejfájást okoz mindenkinek. Ezen
az estén nemcsak ennyi furcsaság történik, hanem minden, a svéd
fővárosban élt, két hónapnál nem régebben elhunyt személy
felébred. Az üres vázak semmi értelmet nem mutatnak, és szerveik
működése sem indul újra. Szereplőink mindegyike valamely
hozzátartozóját veszítette el nemrégiben. Az ő – erre a
különös helyzetre való – reakcióikat követhetjük nyomon...
Lindqvist Hívj be! című
regénye már régóta elolvasni vágyott könyv nálam. Mégis erre
a később megjelent könyvével kezdtem, noha a megjelenése idején
nem keltette fel túlzottan az érdeklődésemet, csak egy idő után
kezdett el kíváncsivá tenni.
A könyv első oldalaitól
kezdve átjárt egyfajta sajátos hangulat, amit talán kicsit
misztikusnak mondható egy kis borzongós érzéssel.
A történet több szálon
fut. Megismerhetjük a stand up comedy-s család apát; a kissé
lecsúszott riportert; valamint a magába fordult, suicid hajlamú
tinédzser lányt a korához képest igencsak fitt nagyanyjával.
Mindannyian nagy tragédiát éltek túl a közelmúltban. A
legfrissebb gyászoló a szórakoztató iparban dolgozó férfi,
akinek feleség mindössze néhány órát volt halott az ébredés
előtt. A riporter unokáját veszítette el egy balesetben (kizuhant
az erkélyükről), a fiatal lány pedig régóta betegeskedő
nagyapját. Szóval adott a három szál, amiben közös valamely
szerettük közelmúltbeli elvesztése. Mikor megtörtént a
bemutatásuk, máris bekövetkezik az ébredés, ami egyáltalán nem
hétköznapi.
A „felébredtek” nem
a szokványos agyatlan gyilkológépek, akik sorra ölik az
embereket. Az agyatlanság stimmel, mert értelmet azt nem mutatnak,
mindössze üveges tekintettel merednek maguk elé, de egyáltalán
nem agresszívek. Nagyon örültem, hogy végre gyökeresen más
tulajdonságokkal felruházott zombikat mutat be Lindqvist.
Az egész történet
hihetőségét az adja, hogy egy teljesen hétköznapi világba
ülteti az egész eseményt az író. Így száz százalékosan
elképzelhető, hogy mi lenne ha ez valóban megtörténne. Az olyan
szempontok is megvilágításba kerülnek, amik abszolút lényegesek
lennének egy ilyen helyzetben, vagyis, hogy mit kezdene a
felébredtekkel a kormány, hiszen semmiféle jogszabály nem
vonatkozik rájuk. Lindqvist, az esemény mindenre kiterjedő hatását
a szemünk elé tárja és nemcsak az egyéni viselkedést. A
fejezetek között elhelyezett mellékletek adták a kitekintést a
kormány reakcióira, méghozzá percre pontos bontásban.
Az egyéni szempont
annyira átérezhetően van bemutatva, hogy szereplőink lelki
vívódásai eléggé meg tudják viselni az olvasót. A magáról
semmit sem tudó kisfiú (a riporter unokája) és a felépítésére
való törekvések voltak a leginkább hatással rám. Nála
láthattuk leginkább azt, hogy milyen állapotú is egy két hónapja
a földbe eltemetett emberi test. Némelyik leírás már eléggé
gyomorforgató volt. A köszönetnyilvánításban meg is említi
Linqvist, hogy milyen „oktatásokat” kapott, hogy valóságosan
tudja bemutatni a holttestek különböző időpontokban és eltérő
körülmények közötti állapotait.
Az egész „felébredés”
hátterében sokkal nagyobb mögöttes mondanivaló lapul. Az emberi
lélek létezéséről alkotott sajátságos elképzelést láthatunk,
aminek leírásának nyersesége először kicsit elborzasztott, majd
a könyv legvégén enyhült ez a kép a szemeimben.
Sokáig tartott a hatása
alatta a könyv. Annyira valóságosként élhető meg, hogy nagyon
elgondolkoztatott.
John
Ajvide Lindqvist író pályafutása előtt 12 évig dolgozott
illuzionistaként és stand up comedysként. Tinédzserként utcai
varázslással foglalkozott Stockholmban.
Könyvein
kívül forgatókönyveket is. Például egy svéd sorozathoz,
valamint a saját könyvéhez, a Hívj be! című művéhez is maga
alkotta a forgatókönyvet.
Az
Élőhalottak! - Hogyan bánjuk velük? az író második könyve.
Pontszám:
5
Kiadó:
Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás
éve: 2011
Oldalszám:
358
Fordította: Papolczy Péter
Eredeti
cím: Hanteringen av
odöda (2005)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése