A történetről röviden: Karou művészeti iskolába jár Prágában. Fantasztikus tehetséggel megáldott lány, aki rajzaiból készített történetekkel szórakoztatja diáktársait. Ezek a mesék azonban valóságosak. Karou „családja” kiméra, akik állati és emberi tesztrészekkel egyaránt rendelkező lények. Kénkőt tekinti apjának, aki egyben a mestere is és neki teljesít különböző küldetéseket a lány. Ezek a feladatok a világ bármely pontjáról való fogak beszerzése és cseppet sem veszélytelenek. Egyik küldetése alkalmával egy egyiptomi piac forgatagában megpillant egy szempárt, és megmagyarázhatatlan vonzást érez irányába. A megbabonázó szemhez tartozó férfi azonban egy szeráf, a kimérák ősi ellensége...
Külföldön nagy
sikereket ért a könyv, annyi díjat nyert el, hogy mikor a magyar
fordítás is megjelent a Kossuth Kiadó gondozásában, tudtam, hogy
el fogom olvasni. Utólag jöttem rá, hogy az írónőnek korábban
a Csókra várva című könyve már megjelent a Könyvmolyképzőnél.
Ezek után késztetést érzek annak is az elolvasására.
Nagyon megörültem, hogy
végre egy nem szokványos helyszín szolgál hátteréül a
történetnek. A festői Prága egyedi színhely és így valahogy
végre sokkal közelebb állt hozzám, mint ha egy amerikai városban
játszódott volna a regény.
Karou a történet elején
volt barátja, Mik folytonos zaklatása elől menekül. Nem tudja
felfogni a srác, hogy Karou már nem olvad el szépségétől. A
legújabb terve, hogy ő lesz a modell a művészeti iskolában, de
ez nem úgy sül el, ahogy azt kigondolta. Nem bővelkedik humorban a
könyv, de itt találhatjuk az egyedüli vicces jelenetet.
A világfelépítésre
nagy hangsúlyt helyez az írónő. Minden részletre és történelmi
háttérre részletesen kitér, sokszor olyan hosszan is, hogy néha
ettől ezek a részek nekem egy kicsit már szárazak voltak és
ilyenkor kicsit lelassultam az olvasással. A sok-sok visszaemlékezés
és a szeráfok kontra kimérák múltjának bemutatásával a
történet sokszor megállt. Így egy abszolút bevezető kötet
érzésem van vele kapcsolatban. Az írónő trilógiát tervez,
úgyhogy az események kibontakozásának még van ideje.
Egy olyan világot mutat
nekünk Taylor, ahol a kimérák és a szeráfok (angyalok)
évszázadok élnek, és évszázadok óta zajló háborúban élnek
egymással. A szeráfok felsőbbrendűnek gondolják magukat az
állati és emberi küldő keverékéből álló kiméráktól, ezért
állatokként tekintenek rájuk. A szeráfok központjában,
Astrae-ben lévő könyvtár megsemmisítése óta a szeráfok
meggyengültek, mivel mágikus erejüket innen merítették, így nem
tudják kiűzni területeikről a kimérákat. A szeráfok azért
jönnek a világra, hogy harcosok legyenek, kegyetlen körülmények
között képezik ki őket tökéletes katonának. A kimérák sorait
pedig a lélek megőrzésével próbálják fenntartani. A
lélekvándorlás egy olyan módját láthatjuk itt, ami a lélek
begyűjtésével, annak megőrzésével és egy újonnan megalkotott
testbe való beültetésével zajlik.
Az írónő narrátorként
meséli el a történetet, ami lehetőséget nyújt több szereplő
mélyebb megismerésére is. Karou és Akiva (a szeráf) is
tökéletesen kidolgozott karakter. A mellékszereplőkről nem épp
csak néhány főbb tulajdonságaikat tudjuk meg, de ez egyáltalán
nem zavart, mert így is tökéletesek „éltek”.
A történet olyan
vonalban halad, hogy a jelen történései után néhány fejezet
be-becsúszik a múltból, és ez vezet át abba a külön nagy
részbe, ami csak a múltban játszódik. Így vált teljessé, az
eddig homályban lévő múltja Karounak. Megtudhattuk a lány
tenyerében lévő szempár (hamszák) jelentését is és a
törőcsont jelentése is napvilágra került.
A könyvhöz készült
videó szerintem nagyon jól sikerült:
Pontszám: 5
Kiadó: Kossuth
Kiadó
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 394
Fordította:
Gálvölgyi Judit
Eredeti cím:
Daughter of Smoke and Bone (2011)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése