Patricia Briggs: A vér kötelez

Mercy Thompson II.

A történetről röviden:

Mercy élete továbbra sem unalmas. Az Alfa és annak lányának elrablása után Mercy ismét veszélyes kalandokba keveredik. Stefan, Mercy vámpírbarátja szívességet kér tőle, ami nem éppen úgy sül el, ahogy azt várták. Egy démonidéző útjába kerülnek, akinek a gyilkolás a lételeme.

Az előző rész nem annyira nyűgözött le, mint azt vártam, így már kevesebb lelkesedéssel kezdtem neki az olvasásnak. Ennek a résznek az eleje rácáfolt az ellenérzéseimre és csak úgy pörögtek az oldalak. Miután a kezdeti izgalmas események végére értem, egy jó ideig lelassultak a történések és unni kezdtem magam. Mercy tétlenségre való ítélése miatt laposodott el egy jó darabig a történet. Csak arra vártam, hogy mikor szánja már el végre magát arra, hogy szembeszegüljön a parancsoknak, és maga kezdjen el az ügy végére járni, mint azt már megszokhattuk tőle. Ez a várakozás rész szerintem túl sokáig húzódott, de szerencsére egyszerre csak beindult. Innentől kezdve már egy percre nem unatkoztam, pörgős tempóban zajlott minden. A vége, az előző résszel ellentétben egyáltalán nem gyenge befejezés.

Egészében véve határozottan jobban tetszett, mint a Megszólít a hold.

Romantikából erre a részre sem jutott túl sok. Épp csak egy hangyányi. Én ezt a szálat hiányoltam belőle.

A középpontban a vérfarkasok és vámpírok társadalmának felépítése és szabályaik bemutatása állt. A természetfeletti lények világának kidolgozása így semmi kívánnivalót nem hagyott maga után.

Remélem a következő részben már több szerepet fog kapni az előbbi is az állandó hatalmi játszmákon túl.

Örülök, hogy nem tántorodtam el az első kötet után és belefogtam ebbe is, megérte.

Pontszám: 4,5

Az eredeti borító

Kiadó: Agave Könyvek

Kiadás éve: 2012

Oldalszám:304

Fordította: Farkas Veronika

Eredeti cím: Blood Bound (2007)

Könyvfesztivál 2012

Az idei Könyvfesztiválra két nap (péntek, szombat) is ellátogattam.

PÉNTEK:

A tavalyi Könyvfesztiválos tapasztalataimból okulva idén pénteken kerítettem sort a könyvek közötti böngészésre, a hétvégi nagy tömeg előtt. Így nyugodtan, lökdösődés nélkül végignézhettem a kiadók standjait. Azt már régóta elterveztem, hogy a Lélektelen és Az angyal című könyv mindenképp a megvásárolandó könyveim között lesznek. A Lélektelen megjelenését régóta vártam már, és az írónő másnapra tervezett dedikálását úgyszintén. Az angyal című könyv pedig Cassandra Clare nagy sikerű Végzet ereklyéinek előzménytörténete. Azt a sorozatot sajnos még nem volt szerencsém olvasni, épp ezért úgy gonoltam, hogy tökéletes lesz elkezdenem az előzménykötettel. Melléjük került még a Palatinus böngészős kínálatából az Üvöltő szelek, gyönyörű keményborítós kiadásban. Szintén kedvező áron az Egek Ura került még a "kosaramba", amire a film megnézése óta kíváncsi vagyok. Idén nagy örömömre szolgált, hogy idegennyelvű könyvek közül is lehetett szemezgetni. A Libra Books standjánál tettem szert Mark Twain: Life on the Mississippi című regényére, mindössze 300 Forintért.

A szerzeményeim

SZOMBAT:

Az előző napi vásárlás után, erre a napra a programok kerültek napirendre. A belépő levásárolhatósága miatt egy könyv beszerzését tartalékoltam még erre a napra, Saskia Noort: Az ínyencklub című könyvét, ami a Könyvmolyképző könyvfesztiváli újdonsága, a Kiadó decemberben indult Fekete Macska Regénytár névvel illetett sorozatának harmadik darabja.

VP Klub alakulás

11:30-kor kezdetét vette a VP Klub alakulás a Szabó Magda teremben, ahol a díszvendég Gail Carriger volt. Először vele készítettek interjút, majd különböző nyereményekért lehetett játszani a feltett kérdésekre történő helyes válaszadással. Egy iskolás csapat előadásában meghallgathattuk a két VP dalt, ezt követően pedig egy kérdőív kitöltésének leadásával lélektelenes teacsomagot kaptunk.

Molytalálkozó

13 órakor elérkezett a régóta várt, általam kezdeményezett Könyvfesztiváli molytalálkozó, ahol nagyon szép számmal jelentek meg a molyok. A tömörülés a bejárat előtt gyülekezett, majd sajnos az elhelyezkedésünk képtelensége miatt csak kisebb csoportokban állva tudtunk beszélgetni. Sebaj, majd máskor jobb lesz! Nagyon örültem, hogy sok Molyt sikerült végre személyesen is látnom és többekkel tudtam beszélgetni is egy keveset.

Gail Carriger dedikálás

14 órakor megrohamoztuk a Könyvmolyképző standját, ahol a Lélektelen című könyv szerzője, Gail Carriger dedikálta frissen megjelent könyvét. Szép nagy sor összegyűlt az aláírásra várva.

A Lélektelen és az ajándék teacsomag

A dedikált könyvem

Az írónő dedikál

A sok-sok program után megfáradtan, de tengernyi élménnyel tértem haza. Hamarosan pedig itt a következő nagy könyves esemény június elején, a Könyvhét.

Patricia Briggs: Megszólít a hold

Mercy Thompson sorozat I.

A történetről röviden:

Mercy Thompson saját műhelyében autószerelőként dolgozik, egyébiránt pedig prérifarkas. Egy ritka faj tagja, aki sokban különböznek a vérfarkasoktól. Mercyt vérfarkasok nevelték fel, majd Tri-Citiesbe költözött, ahol biztonságát a helyi alfa, Adam óvja. Egy nap beállít a műhelyébe egy fiatal fiú, Mac, állás reményében. Mac fiatal vérfarkas, akit erőszakkal változtattak át és eladták több társával együtt, ahol gyógyszerek teszteléséhez használták őket. A fiú betoppanásával Mercy élete felfordul, ugyanis támadás éri az alfát.

A megjelenése óta nézegettem a könyvet, de sokáig nem tudtam eldönteni, hogy érdemes lenne-e elolvasnom. Ahogy egyre jobban utánanéztem, úgy vált érdekesebbnek ígérkező olvasmánynak. Így mire a második rész magyar fordítása is megjelent, egyszerre beszereztem őket.

Az első oldalak után úgy éreztem, hogy a tétovázásom alaptalannak bizonyult. A felvázolt farkasvilág megtetszett, a főszereplő is azonnal szimpatikusnak tűnt.

Nagyon hamar beindulnak az események, nem várt történésekkel. Akcióban a könyv végéig nincs is hiány.

Mint az rögtön kiderült számomra, az olvasás befejezése után is úgy vélem, hogy nem egy idegesítő, minden lében kanál, vagy feltűnési viszketegségben szenvedő főhőssel van dolgunk. Mostanában ritkán adódik ennyire jó fej főszereplő.

Az Adamet ért támadás utáni nyomozás elég gyorsan haladt, de a végén a teljes indíték feltárulása nekem túl kisstílűnek és kissé erőltetettnek tűnt. Ez az egy ami negatív pont a könyvnek, ami miatt a szememben egy kicsit veszített az értékéből.

Az eredeti borító

A jól felépített farkasokkal, és más természetfelettiek lényekkel teli világ szerencsére tudott kárpótolni, így neki is látok azonnal a folytatásnak. Kíváncsi vagyok hogyan folytatódik Mercy története.

A sorozat hét részes lesz.

Pontszám: 4

Kiadó: Agave könyvek

Kiadás éve: 2011

Oldalszám: 266

Fordította: Farkas Veronika

Eredeti cím: Moon Called (2006)

Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok

A történetről röviden:

Lia evészavarral küzdő tizennyolc éves lány. Minden falat kalóriáját fejből fújja, minden csábításnak ellenáll, mert úgy gondolja, akkor lesz erős, ha üres. A többszöri kórházi kezelés sem segített rajta, állandó hazugságokkal igyekszik leplezni betegségét szülei elől. Hajdani legjobb barátnőjét, Cassiet holtan találják egy motelszobában, a lány utolsó perceiben Liát hívta fel, de sikertelenül. Liát kísérteni kezdi Cassie szelleme, legalábbis így gondolja, mert az állandó éhség hallucinációkat okoz a lány fejében.

A megjelenése óta szemezek a könyvvel. Annyi magasztalást hallottam róla, hogy kíváncsivá tett, milyen is lehet. 

Azt már előre tudtam, hogy nem lesz valami vidám könyv, így gyűjtöttem hozzá az erőmet egy ideig, mire nekikezdtem. A borongós, lehangoló hangulata azonnal a hatása alá kerített, így az elején csak lassan haladtam vele, de egy idő után sikerült túl tennem magam ezen, és belemerültem a Lia szemszögén keresztül bemutatott, téveszmékkel tarkított életébe.

Lia családja szétesett, szülei elváltak. Apja újra megnősült és a lány hozzájuk költözött anyjával folytatott állandó csatározásai miatt. A válás ellenére mindkét szülő a maga elfoglaltságán túl nagyon szereti Liát, de ő folyamatosan csak azt érzi, hogy irányítani akarják az életét. Sokszor sajnáltam már a szülőket a folytonos leordítás miatt, amit Liától kaptak. Nagyon idegesített az állandó ellenségkeresése.

Az anorexiája leküzdése érdekében többször is elviszik terápiára, pszichológushoz jár, de semmi sem használ, mert, mint arra a könyv vége felé Lia anyja végre kimondja lányának a lényeget, hogy azért hiába minden kezelés, mert Ő maga nem akar meggyógyulni.

A komoly témát feldolgozó könyv a maga minden borzalmával, az agyban lejátszódó folyamatok alapos nyomon követésével vezeti végig az olvasót az anorexia betegségének minden részletén. Lia barátnője pedig bulímiában szenvedett, így ennek a másik evészavarnak a komolyságát is megismerhetjük, hiszen Cassie végét okozta a betegség. 

Tudom, hogy Lia a betegsége miatt viselkedik ennyire irracionálisan a környezetével és önmagával, de a hosszas, a "fejében" eltöltött idő miatt már sokszor a plafonra tudtam volna mászni tőle.

A mondanivalón túl nem tudok nem megemlíteni egy szót, ami annyiszor volt leírva, hogy már zavart. Ez pedig a szájam szó. Nem tudom, de szerintem a szám kifejezést kellene helyette használni. Utánanéztem, valóban használják manapság már ezt a változatot is, de a szám változat úgy vélem sokkal szebb. Ez nem is zavarna, ha nem körülbelül minden második oldalon ebbe a szóba ütköztem volna. Zárójel bezárva, ez nem tartozik szorosan a könyv értékeléséhez, csak muszáj volt szólnom róla néhány szót.

Mindenképpen hasznos és szemfelnyitó olvasmány volt. A téma aktualitása nem vitatható a napjainkban egyre jobban "terjedő" betegség miatt. Úgy érzem, hogy ha valaki, aki éppen ezzel a betegséggel küzd, segítséget kaphat ebből a könyvből és megvilágíthatja számára azt, hogy fordítson eltorzult nézetein és elinduljon a gyógyulás útján.

Pontszám: 4

A könyv előzetese:

A könyvet köszönöm a Ciceró Könyvstúdiónak!

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió

Kiadás éve: 2011

Oldalszám: 277

Fordította: Sóvágó Katalin

Eredeti cím: Wintergirls (2009)