Lia evészavarral küzdő tizennyolc éves lány. Minden falat kalóriáját fejből fújja, minden csábításnak ellenáll, mert úgy gondolja, akkor lesz erős, ha üres. A többszöri kórházi kezelés sem segített rajta, állandó hazugságokkal igyekszik leplezni betegségét szülei elől. Hajdani legjobb barátnőjét, Cassiet holtan találják egy motelszobában, a lány utolsó perceiben Liát hívta fel, de sikertelenül. Liát kísérteni kezdi Cassie szelleme, legalábbis így gondolja, mert az állandó éhség hallucinációkat okoz a lány fejében.
A megjelenése óta szemezek a könyvvel. Annyi magasztalást hallottam róla, hogy kíváncsivá tett, milyen is lehet.
Azt már előre tudtam, hogy nem lesz valami vidám könyv, így gyűjtöttem hozzá az erőmet egy ideig, mire nekikezdtem. A borongós, lehangoló hangulata azonnal a hatása alá kerített, így az elején csak lassan haladtam vele, de egy idő után sikerült túl tennem magam ezen, és belemerültem a Lia szemszögén keresztül bemutatott, téveszmékkel tarkított életébe.
Lia családja szétesett, szülei elváltak. Apja újra megnősült és a lány hozzájuk költözött anyjával folytatott állandó csatározásai miatt. A válás ellenére mindkét szülő a maga elfoglaltságán túl nagyon szereti Liát, de ő folyamatosan csak azt érzi, hogy irányítani akarják az életét. Sokszor sajnáltam már a szülőket a folytonos leordítás miatt, amit Liától kaptak. Nagyon idegesített az állandó ellenségkeresése.
Az anorexiája leküzdése érdekében többször is elviszik terápiára, pszichológushoz jár, de semmi sem használ, mert, mint arra a könyv vége felé Lia anyja végre kimondja lányának a lényeget, hogy azért hiába minden kezelés, mert Ő maga nem akar meggyógyulni.
A komoly témát feldolgozó könyv a maga minden borzalmával, az agyban lejátszódó folyamatok alapos nyomon követésével vezeti végig az olvasót az anorexia betegségének minden részletén. Lia barátnője pedig bulímiában szenvedett, így ennek a másik evészavarnak a komolyságát is megismerhetjük, hiszen Cassie végét okozta a betegség.
Tudom, hogy Lia a betegsége miatt viselkedik ennyire irracionálisan a környezetével és önmagával, de a hosszas, a "fejében" eltöltött idő miatt már sokszor a plafonra tudtam volna mászni tőle.
A mondanivalón túl nem tudok nem megemlíteni egy szót, ami annyiszor volt leírva, hogy már zavart. Ez pedig a szájam szó. Nem tudom, de szerintem a szám kifejezést kellene helyette használni. Utánanéztem, valóban használják manapság már ezt a változatot is, de a szám változat úgy vélem sokkal szebb. Ez nem is zavarna, ha nem körülbelül minden második oldalon ebbe a szóba ütköztem volna. Zárójel bezárva, ez nem tartozik szorosan a könyv értékeléséhez, csak muszáj volt szólnom róla néhány szót.
Mindenképpen hasznos és szemfelnyitó olvasmány volt. A téma aktualitása nem vitatható a napjainkban egyre jobban "terjedő" betegség miatt. Úgy érzem, hogy ha valaki, aki éppen ezzel a betegséggel küzd, segítséget kaphat ebből a könyvből és megvilágíthatja számára azt, hogy fordítson eltorzult nézetein és elinduljon a gyógyulás útján.
Pontszám: 4
A könyv előzetese:
A könyvet köszönöm a Ciceró Könyvstúdiónak!
Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 277
Fordította: Sóvágó Katalin
Eredeti cím: Wintergirls (2009)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése