A történetről röviden: Alfi macska első két évét követhetjük nyomon naplóformában. Alfi kölyökként kerül egy családhoz. Az önbizalom hiányban szenvedő túlsúlyos fiatal férfi (Alfi elnevezésében Szőri) lesz a gazdája. Alfi királynak tekinti magát uradalmán, és elvárja, hogy mindenki alázattal szolgálja őt. Folytonos csatározások veszik kezdetüket a macska rombolásai miatt...
A tavalyi megjelenésekor még nem figyeltem fel a könyvre, csak miután annyit dicsérték, hogy mennyire jó. Utánanéztem és fel is került a kívánságlistámra. Így mikor a könyvtárban ráleltem, nagyon megörültem neki.
Alfi elmesélésében láthatjuk az eseményeket, hónapról-hónapra. Az első oldaltól az utolsóig iszonyú jó szórakozást nyújtott. Verhetetlen dumája van ennek a macskának. Akit zavar a trágár szavak tömkelege, annak nem ajánlom.
A macsek látszólagos utálata a gazdái iránt erős ragaszkodást takar. Érdekes volt, hogy miként csap át egyik bejegyzésről a másikra a szeretet utálatba.
Alfi lételeme a bosszantás és az emberek bántalmazása, Szőri állandó zrikálása, hogy miért nincs már barátnője és a külsejére tett megjegyzések.
Külön tetszettek ahogy elnevezi a körülötte megforduló embereket: Szőri, Feketehajú (aki egyébként Szőri anyja, másik nevén pedig Fürtöske), Magas, Kopasz stb. A másik macska nevét ide nem tudom most leírni, csak csillagokkal, de azon is milyen jókat derültem.
Akit hiányoltam a történetből az Szőri apja. Nagyon ritkán említődik csak meg, és akkor is csak egy-egy pillanatra, pedig ő is ott él a családban.
Még az elején próbáltam kiválasztani, hogy melyik jelenet tetszett a legjobban, de ahogy olvastam egyre tovább, úgy jöttek az újabbnál-újabb favoritok, így egy idő után már nem is próbálkoztam.
Igazán kikapcsoló és szórakoztató olvasmány volt. Egy fárasztó nap után is feldobja az ember hangulatát.
Az idei Könyvhétre meg is jelent a következő rész, remélem hamarosan sort tudok keríteni rá.
Pontszám: 5
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 280
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése