Számomra a klasszikus és a kortárs irodalom közötti legnagyobb különbséget a nyelvezetük eltérése adja. Mindenképpen nehezebb egy klasszikus könyvet olvasni, nagyobb odafigyelést igényel, hogy meg tudjuk érteni a leírtakat, míg egy kortárs irodalmi mű olvasásakor könnyebben tudunk haladni. De inkább nézzük vázlatpontokban, hogy szerintem mik az előnyök és hátrányok a két "típus" között.
Klasszikus irodalom
Előnyök:
- olyan művek, amelyek ismerete hozzátartozik a általános tájékozottsághoz,
- segítségükkel egy olyan régmúlt csöppenhetünk, ami a mai világunktól távol áll,
- a bennük található aprólékos leírások segítségével teljesen magunk elé tudjuk képzelni a történet helyszíneit, szereplőit,
- gazdag szókinccsel rendelkező művek, amik fejlesztik beszédünk, illetve fogalmazásunk választékosságát.
- nehezebb olvashatóság,
- fáradtság miatti kikapcsolódásnak nem a legjobb, mert erősen igényli odafigyelésünket,
- kezdő olvasóknak nem mindig megflelő választás, mert lehet, hogy teljesen elmegy a kedve az illetőnek olvasástól.
Előnyök:
- könnyű olvashatóság,
- teljesen kikapcsolja az olvasót a hétköznapok világából,
- egyszer a jövőben lehet, hogy ezek a művek lesznek a klasszikusok.
- sok az "egy kaptafára" készült könyv (de ha jól választunk igazi gyöngyszemekre is akadhatunk)
- a "húzzunk le még egy bőrt" a történetről effektussal is gyakran találkozhatunk,
- némely művek túl szlenges, sekélyes nyelvezetű, tőmondatos alkotások.
Magyar kontra külföldi irodalom, avagy miért félünk egy-egy magyar/külföldi író művétől?
Manapság egyre többször találkozom azzal a felfogással, hogy a magyar irodalom már nem éli fénypontját, a magyar írók nem írnak jó könyveket. Pedig ez szerintem egyáltalán nincs ez így. Az utóbbi időben egyre több kiadó elkezdte a még ismeretlen magyar írók felkarolását. Így egycsapásra ismertté tudnak válni azok körében, akik az adott kiadó könyveit korábban is kedvelték. Közülük sokak olyan írói vénával rendelkeznek, ami valóban kiváló. Összességében úgy vélem, hogy mind a magyar, mind a külföldi írók között is vannak olyanok, akik tehetségesek és lebilincselő, igényes műveket írnak, másik részük pedig nem. Ez egyáltalán nem annak a kérdése, hogy az alkotó magyar vagy külföldi.
Regények kontra novellák: Ön melyiket preferálja? Miért? Olvas-e novellákat?
Szinte mindig regényeket olvasok, de ettől függetlenül nincs semmi bajom a novellákkal. A mai könyvek között egyébként úgy vettem észre, hogy novelláskötet csak elvétve akad. Mondjuk nem is kifejezetten keresem őket, hiszen azért biztosan lehet találni. Azért vagyok inkább "regénypárti", mert szeretem, ha egy történet nem rövidke, hanem hosszan tart, sok szereplővel és hosszú, nagyobb cselekménnyel rendelkezik. Nekem két novelláskötetet volt szerencsém olvasni, mindkettő klasszikus író tollából származott (Poe és Csehov).
Az iskolai irodalomórák bátorítanak vagy tántorítanak? Miért olvasnak egyre kevesebbet a fiatalok? Ön mit olvastatna az ifjúsággal?
Diákéveimben sokakhoz hasonlóan nagyon nem szerettem a kötelező irodalmakat és az irodalmi szöveggyűjteményemben található műveket. Sosem értettem, hogy mit lehet annyit és olyan hosszan elemezni egy-egy alkotáson, amennyit az irodalomórákon tettük. Szerintem az iskolában kellene megszerettetni a tanulókkal az irodalmat és ezekkel a nehezen érthető, tőlük nagyon távol álló művekkel ezt nem igazán lehet megvalósítani. Nem azt mondom, hogy ezeket teljesen ki kéne iktatni az oktatásból, hanem melléjük valami könnyebb, mai fiataloknak szóló könyveket lenne jó beiktatni a tantervbe. Ezek nagyobb valószínűséggel nyerik el a tetszésüket, így a többi szükséges kötelező is könnyebben menne. Mindenképpen olyan hozzájuk közel álló, népszerű könyveket lehetne az irodalomórák keretében olvastatni a diákokkal, amik a mai világ fontos dolgairól szólnak, illetve azért valamicske tanulsággal is szolgálnak, és a legfontosabb, hogy szórakoztassák őket. Így szerintem könnyedén elmerülnek az irodalmi világ szerteágazó, sokrétű rejtelmeiben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése