Önálló regény egy francia írónő tollából.
A történetről röviden:
Lou Bertignac a koránál sokkal okosabb lány, aki 13 éves, de két osztállyal feljebb jár kortársainál. Mindent folyamatosan tanulmányoz, kísérletez, állandóan jár az agya. Egy kiselőadást kell tartania, amitől már előre nagyon fél, mert nem szeret szerepelni mások előtt. Találomra témaként bedobja, hogy egy hajléktalan nővel fog interjút készíteni. A vonatállomáson éppen az emberek viselkedését tanulmányozza, mikor egy fiatal hajléktalan lány megszólítja, No. Egyre többször kezdenek találkozni, Lou elkészíti vele az interjúját. Minél jobban megismeri a lányt, annál jobban felelősnek érzi magát érte.Nagy hatással volt rám a könyv. A hajléktalanok világába nyújtott bepillantás elgondolkodtató. Valóban így van, mint Lou szemszögén keresztül is látjuk, hogy általában nem is veszi észre magától, hogy mennyi helyen vannak hajléktalanok, csak mikor megismeri No-t, akkor látja, hogy a város számos részén nagyon sok ember éli életét ilyen sanyarú körülmények között. Az írónő egy tükröt tart az egyre fejlődő, óriási technikai újításokra képes társadalomnak, hogy mennyi mindent képesek vagyunk elérni, de azt nem, hogy ne kelljen senkinek sem az utcán élnie.
Lou elmesélésében olvashatjuk a történetet, ami kissé különbözik a megszokott gondolkodástól. A folyamatosan járó, elemző agya és összehasonlításai egyedivé teszik az elbeszélésmódot. Túl sok pontot nem lehet találni egy oldalon, inkább vesszővel vannak elválasztva a gondolatok, ami pergővé teszi és úgy vettem észre, hogy egyben feszültebbé is teszi a történetet. Lou szemléletmódja nem egy átlag 13 évesé, egyedül csak az a folyton felbukkanó "meg minden" kifejezés volt sok nekem. Erre ki is tér egyszer, amikor már az oldalon legalább harmadszorra jelent meg ez a két szó, hogy miért is használja ő ezt. De a magyarázattól függetlenül is kicsit zavaró volt ilyen sokszor.
No karakterét nagyon megsajnáltam az elején, mindig arra gondoltam, hogy segítsen neki Lou. Amikor viszont támogatást kap, és ennek ellenére elhagyja magát, és nem él a felkínált nem mindennapi lehetőséggel, hogy teljesen megváltozzon az élete, akkor már nem tudtam szánni. Miért kell inni és gyógyszert szedni, mikor mások felkaroltak, ahelyett, hogy a beilleszkedésre törekedne? Ez abszolút az ő hibája szerintem.
Az egész történet megérinti az embert, felkavaró és sokat változtat a világról alkotott elképzeléseiről, és nem egy mézes-mázas sablontörténet. Érdemes elolvasni.
Kiknek ajánlom: akik a világ negatív oldalát ábrázoló, elgondolkodtató olvasmányra vágynak
Pontszám: 5
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 215Fordította: Burján Monika
Eredeti cím: No et moi (2007)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése