Az általánosban, mint sokan mások, én sem rajongtam a kötelező olvasmányokért. Nem is gondoltam, hogy egy könyv olvasása lehet szórakoztató is, és nem csak egy teljesítendő nyűg. A suliban egyik irodalomórán a tanárnő elkezdett mesélni a Harry Potter-ről, amit ő is és gyerekei is olvastak. Az osztályban voltak többen is, akik már olvasták. Mindenkinek lelkendezett róla, hogy milyen jó. Engem kezdetben nem nagyon érdekelt a dolog. Aztán pár év múlva elkészült az első részből a filmváltozat, amire azért kíváncsi voltam. Nagyon magával ragadott a történet. Legközelebb ezt kértem ajándékba. A könyv pedig még jobb volt mint a film. Az addig megjelent első két részt egymás után el is olvastam, és tűkön ülve vártam a következő rész magyar fordításának megjelenését.
Ezután újabb könyveket kezdtem felfedezni. Az akkoriban tv-ben futó kedves kis sorozat, a Váratlan utazás néhány epizódja könyv alakban is olvasható volt. Így a Harry Potter után ezek a könyvek következtek, majd sorra más ifjúsági könyvek. Például a gimiben kézről-kézre jártak az az akkortájt megjelent Stanley, a szerencse fia; Nyáron történt, Emlékek őre és ezekhez hasonlók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése